Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

90 860. SZÁM. A törvényjavaslat 20. §-szának ezen szavai: „Az 1., 2. és 4. pontok alatt megjelölt büntetések „kizárólag bűntettekre?" az 5. és 6. pontok alattiak pedig „kizárólag vétségekre alkalmazandók"' : nem hagynak fenn kétséget az iráni, hogy a javaslatban követett irányeszme szerint azon cselekmény, a melynek büntetésére nem bünteti, hanem a vétség büntetése találtatik igazságosnak, nem képez büntettet, hanem csak vétséget. És nem tétetik különbség a javaslatban azon esetek között, melyek tüzetesen megjelölve lévén magában a törvényben, a büntetési nemnek ily átváltoztatását a törvényjavaslat határozott és különös rendeletéből vonják magnk után, — mint a 84. §. 2. és 3. pontjaiban továbbá, a fc'6. §. második bekezdésében meghatározott esetek; és azon esetek között, melyekben az átváltoztatást, a törvényjavaslat 90. §-ban, vagy a 65. illetőleg 70. §§-ban foglalt átalános utasítás folytán, a birói arbitrium rendeli el. A törvényjavaslat ezen szót ^kizárólag* használja, a minek értelme minden megszorítást lehetetlenné tesz 8 egyszerűen és határozottan azt jelenti, hogy a mely esetben ki van zárva a bűntett büntetésének alkalmazása, azon esetben ki van zárva a bűntett léte is. Ha büntettet képez a cselekmény, ez esetben, de kizárólag csakis ezen esetben büntethető az a bűntett büntetésével, s ha nem büntethetik a cselekmény ily büntetéssel, akkor az nem is képezhet büntettet. Ezen eszme az igazságban találja alapját, melylyel nem látszik megegyezőnek, hogy azon cselekmény, mely nem oly súlyos, hogy arra súlyos büntetés lenne megállapítható, mégis bűntettnek, vagyis a törvényszegés legsúlyosabb neméhez tartozó cselekménynek nyilvánittassék. Ha ez nem fogadtatnék el, ez esetben a törvény, mely egyrészről azt mondja, hogy az igazsággal megegyezóleg bizonyos cselekmény súlyos törvényszegést képez, ellentétbe jönne az ítélettel, mely azt nyilatkoztatja ki, hogy a cselekmény, melyet súlyosnak minősít a törvény, oly csekély, hogy arra az igazság megsértése nélkül súlyos büntetést nem lehetett alkalmazni. Ezen összeütközés, ezen ellentét egész rendszerét képezné a kiegyezheíeílen ellenmondásnak, s közvetlen hatása az volna, hogy összeütközésbe hozná a nép felfogását a törvény rendeletéivel. A nép egyszerű, de józan értelme sohasem lenne meggyőzhető arról, hogy súlyos törvényszegést, hogy büntettet képez a cselekmény, mely néhány havi fogházzal büntettetik ; holott számtalan más esetelvben az ennél sokkal hosszabb tartamú fogházzal büntettet cselekmény ugyanazon bíróság által, ugyanazon ünnepélyességgel vétségnek mondatott és hirdettetett ki. Mindenik büntetendő cselekmény concret alakjában s összefüggésében a cselekvővel, az erre vonatkozó személyes körülményekkel, s a tettes elhatározására befolyt mozzanatokkal együtt áll a biró megítélése előtt. A bíró, midőn ítéletet hoz,, nem különítheti el mereven az objectiv ismérvekben nyilvánuló tettet a subjectiv szempontoktól, s nem mondhatja, hogy az elkövetett tett súlyos ugyan, ő mindazonáltal enyhe büntetést szab annak tettesére; a mint ellenkező esetben nem mondhatná, hogy, ámbár a cselekmény nem súlyos, ő mindazonáltal súlyos büntetést mér annak elkövetőjére. Az eset többször fog előfordulni, hogy az, a mi objectiv ismérve szerint bűntett volna, a különös körülmények behatása által nem lesz büntethető súlyos büntetéssel. A gyakorlati jogász bizonyára sokszor tapasztalta, hogy a büntettet, illetőleg a bűnösséget több esetben csak egy hajszálnyi subtilis vonal választotta el a „jogos védelemtől'', — tehát a teljes büntelenségtől. Ha ily esetben, daczára annak, hogy vádlott a megsértett, által támadtatott meg, hogy élete veszélyben forgott, s a büntetés enyhesége által a biró is elismeri azt, hogy a tettes csak kevéssé vétkes, ha ily esetben vádlott tette, a felhozott körülmények daczára is. súlyos tettnek, bűntettnek minősíttetnék: ez esetben a methodica és a dialectica minden mestersége elégtelenné válnék az ezen enunciatióban rejlő világos ellentétnek összeegyeztetésére! Az elméleti férfiak egy része az által vél kikerülhetni minden nehézséget, hogy a szándékosan elkövetett büntetendő cselekményeket kivétel nélkül bűntetteknek, a gondatlanságból származó büntetendő cselekményeket pedig szintén kivétel nélkül vétségeknek akarja minősíttetni.