Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 8S> A 18-ik §-1ÍOZ. Az országgyűlés, úgyszintén a közös-ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjainak mentelmi jogára vonatkozó törvények és szabályok a jelen törvény által nem érintetnek. „Jus publicum derogat juri privato." A büntetőtörvények a köztörvény jellegével birnak ugyan, de nem tárgyai a szoros értelemben vett közjognak. Az ezen szakaszban megjelölt mentességek pedig az állam alkotmányának szükségszerű folyamáuyát képezvén, a büntető-törvénykönyvben is elismerendők. A 19. §-hoz. A jelen törvénykönyv tekintetében 1 hét 7 napra, 1 nap 24 órára számitandó. Az évek s hónapok számítására nézve a naptári számítás az irányadó. A törvényekre vonatkozólag az időszámításnak két módja ismeretes: a „naturális computatio* és a naptári. Kétségtelen, hogy az első helyesebb, és igy igazságosabb volna, ha az mondatnék ki, hogy az év 305 nappal számitandó. Ily megállapitás mellett kikerültetnék az, hogy ugyanannyi évre elitélt két ember közül az egyik több, a másik kevesebb napot tölt a fogságban. De ez sok nehézségekre, bonyolódott számitásokra és sok esetben tévedésre adna okot; miért is a hónapok és évek számításánál nem bizonyos számú napok lefolyása, hanem a naptár vétetett alapul. III. FEJEZET. A büntetések. A büntetési rendszerrel, valamint a büntetések egyes nemeivel, a mennyiben a törvényjavaslat szellemének s főbb jellemvonásának ismertetésére szolgálnak : már az általános indokolás terjedelmesebben foglalkozott. E helyütt a III. fejezetben tartalmazott azon lényegesebb szabványok lesznek indokolandók, melyek, habár nem képezik sarkpontjait a javaslatnak, mindazonáltal fontosságuk és horderejűk szempontjából az elhatározó okok kifejtését szükségessé teszik. Három általános, illetőleg általánosab b természetű kérdés látszik. mindenekelőtt kiemelendőnek. Az első : Nem változik-e meg a büntetendő cselekmény természete az által, hogy a törvény különös részében a bűntettre határozott büntetés helyett, az ítélet vétségi büntetést állapit meg? A második kérdés az: Szükséges-e, hogy a törvény többnemü szabadságbüntetést állapítson meg külön a bűntettekre és a vétségekre 1 ? A harmadik általános kérdést a mellékbüntetések képezendík. A büntetésnek, hogy igazságos legyen, arányban kell állania a cselekmény súlyosságával. Súlyos törvényszegés súlyos büntetést, csekély törvényszegés csekély büntetést von maga után. Ez igen egyszerű és igen természetes tétel képezi a különnemű büntetések létokát. De ez által nincs megoldva a kérdés, hogy az esetben, ha a cselekmény objectiv ismérvei szerint súlyos ugyan, de az alanyi viszonyok a tettes bűnösségét annyira enyhitik, hogy a büntettet képező cselekmény elkövetőjének megbüntetése a bűntettre határozott, habár legenyhébb büntetéssel, igazságtalan tulszigor lenne: megengedhető-e, hogy a cselekmény a bűntett jellemét ily esetben is megtartsa? vagy nem követeli-e az igazság, hogy ily esetben a büntetéssel .a cselekmény jelleme is változzék, vagyis a vétség büntetésével büntetendő cselekmény vétségnek mondassék ki? KÉPVH. BOMÁNY. 1872/75 XX. 12
