Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 77 A 6-ik §-hoz. Bűntettekre és vétségekre vonatkozólag a monarchia másik államának honosai ellen, a mennyiben a jelen törvény kivételt nem állapit meg, a külföldiekre nézve meghatározott rendelkezések alkalmazandók. A viszony, melyben a közös monarchia másik felével vagyunk, teljesen indokolja e szakaszt. E szakasz világosan és határozottan kifejezi azt, a mit az ausztriai törvényjavaslatok körülírással mondanak ki. A büntetőtörvények és törvénykezés tekintetében internationalis viszonyban vagyunk a monarchia másik államával; e két terület között a fórum delieti commissi elve nem érvényes azon értelemben, hogy a magyar állam honosa a Lajthán tul elkövetett büntetendő cselekmény miatt az ottani, s viszont a monarchia másik államának honosa az itt elkövetett bűntett miatt az itteni bíróság elé állíttassák. Szemközt Ausztriával külön államot képezünk, s ezen állami szempontnak érvényesülnie kell a büntetőjog terén is. Az ausztriai alattvaló, ha Ausztriában vagy egyáltalán a magyar állam területén kivül büntettet követetett el és a magyar állam területén tartózkodik, a viszonosság feltétele alatt kiadatik az ausztriai hatóságoknak; de magyar honos ép oly kevéssé adatik ki, habár ausztriai területén követett el büntettet, mint az ottani honos, ha a magyar állam területén követett el bármely büntetendő cselekményt. A monarchia két állama közt fenálló kapcsolat mindazonáltal bizonyos tekintetben — a szorosan vett internationalis szemponttól kivételt tesz szükségessé. E kivétel a 16-ik §. második alineájában van kifejezve. A közös monarchiái eszméjének nem felelne meg, és így helytelen volna, ha az osztrák államnak a magyar állam területén tartózkodó honosa egy harmadik állam területén általa elkövetett bűntett miatt a megsértett állam hatóságának adatnék ki; valamint violatioját képezné a közösségnek, ha a magyar állam alattvalója ily esetben az ausztriai hatóságok által adatnék ki a külföldnek. Ha a közös monarchia két állama egymás irányában azon értelemben volna „külföld," mint Francziaország és Anglia, ez esetben a magyar honos, a ki például Svédországban közönséges büntettet követett el s onnan Ausztriába menekült, az 1871: XXIV. törvényczikkben foglalt államszerződés I. czikke szerint az osztrák kormány által a svéd hatóságoknak ki lenne adandó; mert az V. czikk szerint a megkeresett állam csak saját nemzetbeliek kiadatásának megtagadására van jogosítva; a magyar honos pedig ausztriai nemzetbeli nem lévén, a kiadás megtagadására jogos ok nem forogna fenn. Hogy tehát a 6-ik §-ban kifejezett szabály ily értelmű magyarázatot ne kapjon, azért kellé azt kivételnek alávetni. Nem tekinthető külföldinek az ausztriai alattvaló, s igy kivétel alá jut azon büntettek esetében is, melyek elkövetése által a magyar állam honosa a haza iránti hűséget sérti meg, s ez oknál fogva szigorúbban büntettetik, mintha ugyanazon merényletet külföldi követné el. Ha a monarchia másik felének lakói a magyar állam irányában feltétlenül s minden tekintetben külföldieknek tekintetnének, ez esetben a hasonló merényletet elkövető osztrák alattvaló is «nyhébb büntetés alá esnék. Ámde a közös monarchiára nézve fenálló kapcsolatnál fogva mindkét államterületnek lakosai az egész monarchia területének s ezen területen az alaptörvények erejénél fogva fenálló alkotmányoknak és állami intézményeknek oltalmazására egyaránt kötelezve lévén, habár az ausztriai alattvaló közvetlenül csak Magyarországot vagy ennek területét, illetőleg intézményeit támadná meg: a magyar állam elleni ezen ellenséges cselekménye által kétségen kivül azon hűségi .köteléket sértené meg, mely a két állam között fenálló kapcsolatnak szükségszerű folyománya. Igen