Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

78 860. SZÁM. természetes tehát, hogy azon osztrák alattvalónak Magyarország elleni támadása, merénylete más szempont alá kerül, mintha ily merényletet külföldi követett volna el. E kivételt — szemközt a 6-ik §. alapelvével s a 143-ik §. első aleniájának a külföldiekre vonatkozó intézkedésével, — szintén világosan ki kellett fejezni. A 7-ik §-hoz. A jelen törvény határozatai szerint büntetendő továbbá: 1. Azon magyar honos, a ki a jelen törvény második részének I, II, III., IV., és IX. fejezeteiben meghatározott valamely büntetendő cselekményt a magyar állam azon területén, a melyen a jelen törvény nem bir hatálylyal, vagy a magyar állam területén kivül követ el; 2. azon külföldi, a ki a jelen törvény második részének I, III, IV. és XI fejezeteiben meghatározott valamely büntetendő cselekményt a magyar állam területén kivül követ el. Az első bekezdés a personalitas elvén alapul. A magyar honos, ha a 7-ik §. első bekezdésében megjelölt valamely büntettet, habár oly helyen követett el, a hol a magyar büntető-törvénykönyv nincs érvényben, mégis hazájának törvényei szerint fog büntettetni. Hogy az államnak joga van alattvalói irányában ezen szabályt megállapítani és érvényesíteni, ezt egyik állam, maga Anglia sem, s Abeggen és Köstlinen kivül az ujabb korban egy iró sem vonta kétségbe; ámbár e szabály az angol jogászok által annyira hangsúlyozott területiség elvéből, mint ez már fentebb kiemeltetett, nem inkokolható, minthogy a cselekmény által nem sértetik meg azon állam törvénye, a melynek területén az elkövetett. Tényleg ugy áll a dolog, hogy a törvény e határozványa kiterjeszti a magyar büntetőtörvény hatályát oly területre is, a melyen a magyar állam nem bir törvényhozói joggal, és ugy áll továbbá a dolog, hogy azon külállamban, melyben a magyar honos tartózkodik, az ottani törvényeken felül a magyar büntetőtörvény is hatályban lévőnek mondatik ki. Némelyek azon védelem által indokolják ezen intézkedést, melyben a külföldön tartózkodót hazája külföldön is részesiti; de ezen indok nem igazolja a kérdéses rendszabályt, mert a külföldön tartózkodó saját hazája részéről büntetőjogi védelemben nem részesittethetik; a hazai állam nem lévén képes a külföldön tartózkodó alattvalójának személye vagy vagyona ellen elkövetett sérelmek miatt saját törvényeit hatályra emelni; sőt e tekintetben az idegen azon állam oltalma alatt áll, a melynek területén tartózkodik. Az egyetlen indok e szabály igazolására: a hűségi kötelék, mely nem szűnik meg a külföldi tartózkodás által, mely kiséri az alattvalót mindenhová, s melynek követelményei reá nézve törvények maradnak mindenhol és mindaddig, mig nem szűnik meg azon állam honosa lenni, melyhez születés vagy honosítás, vagy az ezzel egyenlő hatályú tettleges viszony folytán tartozik. Kétségtelenül szemben ötlik, hogy ezen indok csak a 7. §. első bekezdésében meghatározott feltétel alatt birhat érvénynyel, s nem terjed ki az azon szakasz második bekezdésében meghatározott esetre. Ezen pont aláveti az abban megjelölt bűntettekre nézve a külföldön lévő külföldieket is a magyar törvény rendeletének; szabályul állítván fel, hogy azon külföldi, a ki akár hazájában, akár más a magyar állam területén kivül eső országban a magyar állam ellen felségsértési, hűtlenséget vagy lázadást követ el, úgyszintén, a ki a XI. fejezetben körülirt pénzhamisítás bűntettét követi el, épen ugy fog büntettetni, mintha a magyar állam alattvalója volna. E szabály mellett, mely egyébiránt a civilisált világ valamennyi büntető-törvénykönyveiben feltalálható, igazolásul csak egyetlen ok szól és ez a kényszerjogban találja kifejezését.