Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 41 nosszabb idő alatt, ugyanazon jelenségek mutatkoztak mindenütt, a hol e büntetési mód behozatot s fognak is mutatkozni, a hol ez jövőre behozatnék. Nem csoda tehát, ha Olaszországban ugyan azon okokkal látjuk megtámadva e rendszert, a melyek a német birodalomban, legalább részben, a tartam rövidítésével, a rendszer megváltoztatására vezettek. Az olasz büntető-törvénykönyv előkészitésével megbizott kir. bizottság börtönügyi osztálya ugyanis elvből mellőzte a büntetési idő egész tartamára kiterjedő magánfogságot; a bizottság másik osztálya azonban 6 szavazattal 5 ellen, az ellenkező véleménynek adott túlsúlyt. Ezek folytán Fisandii az összes bizottság elnöke s azelőtti igazságügyminister, a következő nagyfontosságú nyilatkozattal lepte meg a bizottságot, hogy : „mindenki, a ki az ország büntető intézeteinek állapotát ismeri, kénytelen beismerni, hogy még az esetben is, ha az állam el volna határozva az ezen czélra szükséges roppant nagy költségeket viselni, félszázad nem lenne elegendő idő a szükséges számú büntető intézetek felállitására. a A bizottság távol volt tagjainak később adott szavazata, s de Falco igazságügyministernek nyilatkozata folytán az előbbi határozat kisebbséggé változott, s azzal ellenben határozattá lett, „hogy a büntetési idő nem egész tartama töltendő magánelzárásban. 1 ' Ehhez képest a második bizottság megváltoztatván a törvényjavaslatnak az első bizottság által elkészitett idevonatkozó intézkedését, az átvizsgált szöveg ekképen formuláztatott: „Az életfogytig, vagy a határozott ideig tartó fegyházra (reclusione, az előbbi javaslat szerint, ergastolo, a legsúlyosabb nemű szabadságbüntetés) elitéltek, azon órákban, mélyekben nem dolgoznak, vagy sétára nem bocsáttatnak, a külön rendszabályok szerinti magán zárkákban különittetnek el egymástól. A közös munka és együttes séta képezi tehát a rendszert, vagy is a fegyenczek a napnak legnagyobb részét közösségben töltik, ugy, hogy tulajdonképen csak éjeire különittetnek el a magánzárkákban. Ausztriában is nagyon behatólag tárgyaltatott a börtönrendszer kérdése. Az 1863-iki büntetőtörvénykönyv tervezete a közös rendszert a képviselőháznak 1868-ik évi jelentése és módositásai pedig a magánrendszert vették alapul; az igazságügyministernek a képviselőház módositásai ellenében előterjesztett ujabb módositványa, a magánelzáratás maximumáni 4 évet tul nem haladható tartamot állapitott meg, melyhez az alsóháznak 1870-ik évi bizottsága is hozzájárult. Ennek folytán az 1870-ik évi feb. 21-kén a képviselők házához beterjesztett bizottsági javaslatnak 26. §-a ekként szól: „Wenn im Urtheile auf eine höchstens 4-jáhrige Freiheitsstrafe erkannt wurde, so soll dieselbe, soweit es die vorhandenen Ráumlichkeiten gestatten, in Einzelhaft abgebüsst werden. Zeitliche Freiheitsstrafen von lángerer Dauer können unter dergleichen Voraussetzung theilweise in Einzelhaft vollstreckt werden, es darf jedoch in diesem Falle die Einzelhaft, auh mit Unterbrechung, im Ganzén die Dauer von vier Jahren nicht übersteigen, wenn der Stráfling nicht selbst die fernere Belassung in Einzelhaft begehrt." Az elősorolt s tapasztalatokon alapuló indokok, a törvényhozások intézkedései, a kormányok és bizottságok véleményei nem maradhattak befolyás nélkül a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél a javaslatba hozandó börtönrendszerre nézve. A törvényjavaslat ez okok alapján mellőzte a szabadságbüntetés -egész tartamára kiterjedő magánelzárást: fentartva mindazonáltal e büntetési módot, mint ogyik leghatékonyabb elemét és részét az elfogadott és javaslatba hozott szabadságbüntetésnek. Az egész szabadságbüntetésnek magánelzárásban tölthetése, csupán a 43. §. esetében s csak is hat hónapnál nem hosszabb időre terjedt fogházra, vagy elzárásra itélt fiatalkorú vétkesek ellen javitási szempontból inditványoztatik alkalmaztatni, mely büntetés mindazonáltal ott, hol dologház létez, a fiatal vétkeseknek ily intézetekben foglalkoztatására változtatandó át. b) A közös rendszer. KBFVH. IEOMÁNT. 1872—75. XX. 6
