Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
42 860. SZÁM. A jelen törvényjavaslat megállapításánál, sem az egyszerű közös rendszer, sem a közös és hallgató rendszer nem tartatott a szabadságbüntetés legczélszerübb módozatának. Az első nálunk mai napig fenáll, de alig akadhatna valaki, a ki ennek mielőbbi megszüntetését ne tartaná szükségesnek. Ez azon rendszer, a melyről Schlatter oly találóan mondja: „hogy a bűntettesek casinója"; mely Macaulay szerint nem egyéb, mint a bün- és gonoszság seminariuma, a melybe Böder-kéat az állam iskolába járni kényszeríti fegyenczeit, hol aztán csakhamar a gonoszoknak valódi aristokratiája képződik; nem egyéb az, mint Szemére Bertalan szerint „koporsó, melyben a test megél, a belső erkölcsi ember pedig meghal." A vegyes és hallgató rendszernek, ha az csupán elméleti szempontból s csak is azon rendelkezések szerint tekintetik, melyek az ezen rendszer szerint szervezett fogházakra nézve megállapitvák, kétségtelenül megvan azon előnye, hogy a magánelzárás veszélyeit kikerüli s mégis, ha kivihető volna, megakadályozná a foglyoknak egymással való érintkezését és az ebből származó veszélyeket. De e rendszer benső ellentétben szenved, s azért kivihetetlen. Kincs mód, nincs eszköz, nincs oly szigorú fegyelmi büntetés, mely tartósan és hosszú időn át lehetővé tegye, hogy a társas életre született ember ha embertársai társaságában van, gondolatát ezekkel ne közölje. E természetellenes ellentét a rendszer alaptétele és az élet között, ez okozta, hogy a coldbathfieldsi auburnilag szervezett börtönben, ámbár minden 7-ik fogolyra egy börtönőr esik, mégis évenkint mindenik fogoly 12—18 izben büntettetett. Ha valamely rendszernek ez az eredménye, ha a gyakorlati élet azt bizonyitja, hogy azon alapeszme, a melyen az egész épül, a melyről üdvös hatása, mint legfőbb tényezőtől feltételezve van, nem valósitható meg, akkor bátran el lehet mondani, hogy e rendszer : nem felel meg a czélnak. A ki Confortinak, az olaszországi „progatto di codice penale" bizottsági tárgyalása alkalmával, az alexandrai fegyintézet viszonyai iránt közlött észrevételeit olvassa s azon rendkivül mesterkélt és szövevényes rendszabályokat figyelembe veszi, melyek ott a foglyok ellenőrzése végett alkalmazásban vannak, a végett, nehogy azok észrevétlenül beszélhessenek egymással s ha mindezek után meggyőződik, hogy ezen apparátussal sem akadályozható meg azok gondolatának egymással való közlése, az bizonyára nem fogja kivánni, e kivihetetlen, kinzó és a felügyelő személyzet nagy száma miatt igen drága rendszernek behozatalát.; Francziaországban a hallgatás csupán mint fegyelmi büntetés tartatott fenn s mégis azon 80.588 fegyelmi büntetés közül, mely az összes franczia börtönökben 1857-ben végrehajtatott, 40.754 a beszélgetési tilalom megszegése miatt szabatott ki. Hogy e tilalom tiszta illusió marad ott, hol a folyók együtt alusznak, vagy tágas munkatermekben gyér felügyelet alatt együtt dolgoznak, az mindinkább felismertetett s ma már nem vonatik kétségbe. A hallgató rendszernek Magyarországban sohasem voltak nagyobb számú hivei. A közszellem s a nyilvánossági orgánumok, a börtönügyi literatura, a törvényhozási tárgyalások mai napig nem mutatnak fel oly jelenségeket, a melyekből következtetni lehetne, hogy e rendszer behozatala nálunk czélszerünek tartatnék. Az 1840 : V. törvényczikk folytán kiküldött országos választmány 1841-ik érí deczember hó 13-ik na.pján tartott ülésének jegyzőkönyve szerint, a hallgató-rendszer behozatala is szóba hozatott ugyan, de ez főleg azon okból történt, hogy az országos választmány, mind a magán, mind a hallgató rendszerre alapitott börtön-rendszert kidolgozva, mindkettőt mutasse be az országgyűlésnek; mig némelyek ugyanazon ülésben a kisebb bűntettekre a hallgató, a súlyosabbakra a magánrendszert kivánták alkalmaztatni. Az országos választmány többsége azonban mindkét inditványt mellőzte,, s az országgyűlés is hozzájárult a választmány nézetéhez, Az azóta tett alapos tapasztalások után _pedig alig valószínű, hogy a hallgató-rendszernek hivei Magyarországban szaporodtak volna. c) A vegyes rendszer.
