Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
40 860. SZÁM. ne hiúsuljon, minden lehetőt el kell követni, hogy a fogolyra nézve a kiszabadulás ártalmatlanná tétessek; hogy e részben szükséges, miszerint a fogoly a magánelzárás után, mint a lábbadozó beteg, csak lassanként szoktattassék. az addig szigorú merevségben követett gyógykezelés kötelékeinek időnkénti tágitása által a rendes szabad élethez. E szoktatást, ezen utógyógykezelést Eöder és a rendszer más hivei is a kiszabadultakat segélyző és védő magán társulatokra akarják bizni; de ezeknek fenállása bizonytalan s módjuk sincsen mindig abban, hogy a szabadultakra a szükséges mérvben felügyeljenek; mig másrészről a szabadult fogolytól is függ, ha vájjon kedve van-e magát az ily társulatok egyes tagjai gyámkodásának alárendelni. A magánrendszerre vonatkozólag imént előadott észrevételek valódiságát a német birodalmi gyűlésnek a bűnt. tvk. javaslat feletti tárgyalásai is igen élénken igazolják. A törvényjavaslatban ugyanis 6 évre tétetett a fegyházra elitélték magánelzáratásának leghosszabb tartama. Ezzel szemben némelyek 1 évre, mások 2 évre kivánták azt leszállittatani; a 3 évi tartam, melyben végre a törvényhozás megállapodott, csak hosszú és élénk, de egyszersmind igen tanulságos viták után állapíttathatott meg. Érdékes s szónok személyes tapasztalatainál fogva nyomatékos Wiggersnek e parlamentlen tartott beszéde, mert ezen szónok politikai bűntett miatt hosszabb ideig magánelzárásban szenvedvén, előadása a közvetlen tapasztalás erejével birt. „A műveltebb személy — monda Wiggers — könnyebben elviseli a magánfogságot, mert szellemi foglalatossága a magányhoz van szokva; de ha nem engedtetik meg neki a szellemi foglalatosság, ha gépies munkára, fegyelmi fenyíték által kényszeríttetik, mint kényszeríttetett például Kinkéi Gottfried, a német publicista és költő, ki, ha kiszabadítása még jókor nem sikerül, a szellemi halál áldozata lesz; ha más oldalról az, a ki kemény testi munkához van szokva, arra karhoztatik, hogy a zárkában folyton ülve, izmos kezeivel szőjjön vagy fonjon: ez a legnagyobb kegyetlenkedés és természetellenes bánásmód." Tapasztalása szerint állítja Wiggers, hogy mindazok, a kiken a magánelzárás szigorúan foganatosittatik, nem igen sok idő múlva tébolyodottakká lesznek. Az ő zárkája átellenében ült egy fegyencz, a ki gyilkosság miatt életfogytiglani s egy másik, a ki gyújtogatás miatt 10 évi fegyházi büntetésre Ítéltetett. Mindkettő még legfeljebb csak két évet tölthetett a zárkában, s már is egészen tébolyodottak voltak. Az intézet igazgatósága elrendelte, hogy zárkáik ajtajai nappal nyitva tartassanak és csak a vasrostélyos ajtóval legyenek elzárva, a melyen át kinézhetni, hogy embert lássanak, mert különben fejükkel a falnak rohantak volna. Az egyik majd néma fájdalomnak adta magát s rendszerint az ajtónál, fejével a rostélyhoz támaszkodva álldogált, majd ismét őrülési rohamok szállották meg; a másik egész napon át a zsoltárból énekelgetett egyformán mindég, napkeltétől naplementig kevés félbenszakitással. Egy harmadik egészen maga volt a legfelső emeleten különzárva, mert igen nehezen lehetett vele elbánni. Halálra volt egykor Ítélve s már a vesztőhelyen állott, midőn kegyelmet nyert. A zárkában nappal vidáman énekelgetett s kitűnően fuvolázott; de közben-közben önmagát csúfolta ki, a mennyiben az úgynevezett hóhértánczot kezdte járni, dalaival tánczát kisérte; és midőn tánczával a vesztőhelyre ért, ekkor ismét megnyílt előtte a borzasztó valóság, s ordított, mint az éhező vadálat. Wiggers a börtönfelügyelőktől is azt hallotta, hogy a hosszú időre elitéltek, beszállittatásuk után rövid idő alatt elmebetegségbe esnek. Wiggersnek nincsen bizalma a fegyházi igazgatóságok statistikai közleményeihez; mert mindenik börtönigazgató bizonyos előszeretettel viseltetik intézete iránt. Azután a magánfogság sem foganatosittathatik a legszigorúbb elkülönzés mellett sem akként, hogy a foglyok egymással egyáltalában ne érintkezhetnének. A mint beesteledik, az egész épületen át folytonos kopogás halatszik s a foglyok ugy közlekednek egymással, mintha táviratoznának. Még a legyező alakú sétaudvarok falain át is társalognak egymással. A magánelzárás hosszú tartama ellen felhozott érvek ezen büntetésnek az emberre szükségjszerüleg gyakorlott hatásából származván, általánosak s kisebb, vagy nagyobb mérvben, rövidebb vagy
