Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 39 hagyva. A bruchsali fegyházban mindenik fegyencz naponként legalább is négyszer volna meglátogatandó. Az austriai 1872. ápril hó l-jén kelt törvény 7. §-a szerint a magánelzárás ideje alatt naponként legalább két látogatásban részesitendő a fegyencz. Mindez igen helyes és szükséges intézkedés; kérdés azonban, hogy mily mérvben foganatosittathatik? Mindenik hivatalnoknak egyéb dolga is van, ugy, hogy a legjobb akara tmellett is naponként legeljebb 6 órát fordíthat ily látogatásra, s ezen időből, ha csak 100 fogoly van is az intézetben, egy fogolynál alig tölthet többet 3 percznél! A londoni pentonvillei magánrendszerü fegyház igazgatója egy idő benutasittatott, hogy intézkedjék, miszerint mindenik fogoly naponként legalább egy órai látogatásban részesittessék; az igazgató késznek nyilatkozott ezen utasitás teljesitésére, ha a kormány e czélra 150 hivatalnokot nevez ki az intézet számára. Hogy a fegyházi hivatalnokok látogatása mennyire elégtelen, kitűnik abból is, hogy ujabb időben már az irlandi, s más, nevezetesen az olaszországi s németalföldi magánrendszerü fegyintézetekbe a fegyenczsegélyző- s védő-egyletek s némely egyházi társulatok tagjai is bebocsáttatnak, hogy a fegyenczeket látogassák, oktassák és szórakoztassák. A legnagyobb súly fektettetett a magánrendszerre, mint a javítás hatályos tényezőjére, s különösen az erre nézve táplált vélemény volt az, mely e rendszernek annyi hiveket szerzett, s azt aránylag rövid idő alatt Euró pa sok államában meghonositotta, sőt a negyvenes években, a magyar büntetőtörvényjavaslat elfogadása után, a Komárom megyei már előbb épitett börtön mintájára hazánk több megyéjét ily rendszerű fogházak felállítására birta. A foglyok nem érintkezhetnek egymással; a kölcsönös megrontás lehetősége tehát, ki van zárva. Kétségtelen, hogy a rósz hatások távoltartása igen nagy előny, s tagadhatlan az is, hogy a „hőstettek" elbeszélése, s az ifjabb bűntetteseknek is iskolázása a gonoszságban nem oly könnyű az elkülönítési rendszer mellett, mint a közös rendszerű börtönökben; mindazonáltal a tapasztalás azt mutatja, hogy még a teljes elkülönítés mellett sem sikerült a foglyoknak egymással érintkezését teljesen megakadályozni. A szükség, a kényszer találékonysága a börtönökben gyakran bámulatos jelenségben mutatkozik, s meghiusítja a felügyelet leggondosabb intézkedéseit. A mi különösen az érintkezést illeti, ez gyakran közvetittetik jelek által, gyakran pedig czédulákat vetnek a foglyok egymásnak, átkopogtatnak a falakon, a padlózaton stb. Tudva van, hogy néhány év előtt a Moabitban két lengyel tartóztattatok le egymás feletti zárkákban, az egyik a második s a másik a harmadik emeletben, s a két fogoly, minden nehézség daczára, kopogás által nemcsak folyton érintkezett egymással, hanem ezen módon hosszú időn át sakkot is játszottak. De végre is — habár az elkülönítés olyan lehetne, hogy általa a foglyok kölcsönös érintkezése teljesen meggátoltatnék, ez mégis csak negatív eredmény s nem felköltése s fokozása a fogoly lelki tevékenységének, s nem irányzása jónak a becsületességnek ösvényére. A hosszú időn át tartó magány megtöri a lelket, de nem ébreszti azt tevékenységre; a rósz indulatok a bünösztönök nem helyesittesittetnek a lélek szabad tevékenységéből származó erényes elhatározások által. A javulás pedig mindaddig, mig ez nem éretik el, nem következhetik be. A betekintés önmagába, a gonoszságnak felismerése, a rósz cselekedet megbánása, mindez •csak első stádiuma a javulásnak; ezt elősegiti idáig sok esetben elvezet a magánrendszer. De épen abban van hibája, hogy javitó hatása ezen foknál rendszerint megakad, s tovább — az erény akarásának erélyes kifejtésére nem képes felemelni a tartós elkülönítés alatt kifáradt, elbágyadt lelket. A hosszú idejű magányban elveszti a lélek működő erejét, akaratképességének és tevékenységének rugékonyságát, s ezt maguk a magánrendszer legbuzgóbb hivei is beismerik, félve tekintvén a pillanatra, midőn a fogoly a magánzárkából a szabad életbe kilép. Röder Károly heidelbergi tanár, az általa a kizárólag a javítási elméletre alapított magánrendszernek a continensen egyik legmakacsabb védője nyíltan bevallja, hogy az esetben, ha azt akarjuk, hogy a magánfogság jó eredménye csakhamar meg