Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

36 860. SZÁM. megvesztegetés, a művelt világ általános meggyőződése szerint erkölcsileg is alacsony cselekményt követ el, s ennek irányában az egyszerű államfogházbüntetés alkalmazása, a mint büntető szempontból igazságtalan kedvezés, ugy másrészről a közerkölcsiség szempontjából is indokolatlan lenne. Az ilynemű cselekvésekre nem terjeszti ki a törvényjavaslat az államfogházbüntetést; ezek a közönséges bűntettekre megállapított büntetésekkel sújtatnak. C) A börtönrendszer. Ismeretes dolog, mily rendkívüli tevékenység uralkodik a múlt század vége óta egész a mai napig, a börtönrendszernek — a büntetés czélja és feladatának megfelelő megállapítása körül, s ismeretesek a rendszerek is, — melyek a tudomány és a gyakorlat férfiai által a leghelyesebb és legczélszerübb rendszer igényével egymással szemközt állíttatnak. Főjellemvonásuk szerint három külön rendszer létez : 1. az elkülönítési \ 2. a közös és hallgató v rendszer 3. a vegyes ) Mindhárom rendszernek többnemü árnyalatai vannak; igy az eredeti, philadelphiai rendszer szerint, a magánelzárás, mely az elitéltnek teljes elkülönítésével akként hajtatott végre, hogy az elzárt fogságának egész tartama alatt senkivel, még az intézet hivatalnokaival, sőt a lelkészszel sem érintkezhetett, s minden munka nélkül, tompa elmerültségben töltötte fogsága éveit, ma még ott is, hol a magán, rendszer fenáll, sok tekintetben mérsékelve van, s különösen a munkával való foglalkozás, és az intézet felügyelő személyzetével való érintkezés nemcsak meg van engedve, hanem mindenütt szabály gyanánt rendeltetik. A közös és hallgató, vagyis az auburni rendszer, mely Coldbathfielden és Alexandriában még tettleg fenáll, más helyeken az osztályozási rendszerbe ment át, és általában véve az eleinte oly gyorsan elterjedt auburni rendszer ma már túlhaladott álláspontnak tekinthető. A vegyes rendszernek is többféle árnyalatai vannak, és ezek között a legnevezetesebb az, mely nemrégen Crofton által Irlandban a különböző rendszerek helyes alkotó elmeinek, a letartóztatás különböző részei és időszakai szerinti felosztása, s a czél elérésére helyesen combinált hatásuknak fokozatos kifejtése által hozatott létre, s mely rendszer az 1854-ik évi „irish prisons act" által a parliament megerősítését nyeré meg. E rendszer Európa több országa börtönrendszerének alapeszméjét képezvén : a vegyes fokozati rendszer elnevezése alatt ismertetik. Helyesen választatott-e a törvényjavaslat megállapításánál az ajánlatba hozott rendszer? ez igen komoly s nagyjelentőségű kérdést képez. Szükségesnek látszik ez okból a létező főbb rendszereknek nemcsak alapvonásait, hanem az azok körül szerzett tapasztalásokat is, továbbá a szakférfiak véleményét, habár csak kivonatilag, előterjeszteni, mert csakis mindezen felismerési források gondos felhasználása után határozható el öntudatosan azon nagy kérdés, hogy mely börtönrendszerre alapítsa a magyar állam büntetési rendszerét? a) A magánrendszer. Az 1843-ik évi törvényjavaslat készítői által a magánrendszer fogadtatott el; és ez természetes is volt azon általános vélemény következtében, mely azon időben az egész művelt világon e rendszerre nézve uralkodott. Még az 1846. évi frankfurti congressuson annyira általános volt a lelkesedés az absolut magánrendszer mellett, hogy azon kérdés is, vájjon a magánelzárás a hosszú idejű fogságnál is alkalmaztassék-e ? tetemes szótöbbséggel igenlőleg döntetett el, s úgyszólván, az egész congressus a magánrendszer zavartalan dicsőítésében folyt le.