Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 29 Mindezen tekintetet figyelembe kell venni a törvényjavaslat büntetési rendszerének megállapításánál, s ennélfogva a büntetőtörvénykönyv hatásának egyik leglényegesebb feltételéül kellett elfogadni azt, hogy a javaslatba hozandó büntetési rendszer, s annak keresztülvitele megfeleljen a humanismus követelményeinek, a nélkül, hogy az igazság s az ez által követelt kellő szigor figyelmen kivül hagyassék. E két szempont volt vezérelve és iránya az 1843. évi törvényjavaslat büntetési rendszerének is, s ha a jelen törvényjavaslat a büntetések nemeit azok végrehajtási módozatait illetőleg részben eltér az előbbi javaslattól, ez kizárólag a tudósok és a gyakorlati férfiak által azóta is szakadatlanul folytatott munkásság folytán eredményezett felismerésnek tulajdonítandó, mely a czél és az eszközök, a kitűzött feladat és annak legsikeresebb elérhetési módozatai tekintetében ma világosabb tájékozást nyújt, mint 30 évvel ezelőtt. Mindazonáltal vannak változatlan tételei a büntetési rendszernek, melyek egyszer kifejezve, az igazság és a helyesség megdönthetetlen erejével birnak, melyek igazak és helyesek máshol ugy, mint nálunk, s melyek már 1843-ban is ismeretesek voltak, s melyektől eltérni ma sem lehet. A fenn kiemelt két szempont, melyet már az 1843-ik törvényjavaslat büntetési rendszere is főelvül tűzött, a humanismus és az igazságos szigor azon változhatlan tételek közé tartoznak. E két alaptételre nézve csak a mikénti érvényesítés kérdésénél lehet a helyzet és viszonyok szerint eltérni: de maga a szabály, mint alaptétele és kiindulási pontja mindenik helyes büntetési rendszernek, mindenütt szükségszerüleg szabályozza a megállapítást. A humanitást illetőleg a jelen törvényjavaslat, viszonyítva az 1843-kihoz, több tekintetben enyhébbnek tűnik fel. Már azon tény, hogy az időtartamhoz kötött szabadságbüntetés leghosszabb tartama amott 24 év, itt csak 15 év, nagy befolyással van a büntetési tételekre, és 9 évvel szállítja le a szabadságbüntetés legmagasabb foka alkalmazandó. Azon további tény, hogy az 1843-iki törvényjavaslat a ságbüntetést mindazon esetekben, melyekben a határozott tartamú rabságnak egész tartamára a magánelzárást állapítja meg, sokkal enyhébbnek igazolja a jelen törvényjavaslat büntetéseit, minthogy ennek 31., 39. §§. szerint egy évnél tovább tartó magánelzáratás nincs megengedve; sőt az államfogházra ítéltek — tehát a politikai büntettél vagy vétséggel terheltek, a 36. §. szerint egyáltalán kivétetnek a magánelzárás alul. A fokozatossági rendszer, melyen a börtönrendszer alapul, a közvetitő intézettel s a feltételes szabadságra bocsátással szintén a jól értett humanismusnak és egyszersmind a javitás szempontjának alapos tapasztalatokból keletkezett követelményeit juttatja érvényre, s az időközben felmerült sokféle egészségtelen, az egész társadalomra ártalmas vegyitékektől megtisztított javítási törekvés ujabb és helyesnek bizonyult stádiumát jelzi. A humanismus, mely a javítási szemponttól nem választható el, érvényesül a 43-ik §. azon intézkedésében, hogy fogházra vagy elzárásra itélt 20 éven aluli egyének fogságukat dologházban tölthetik. Az idevonatkozó mindezen intézkedések a büntetési rendszernek alapgondolatából származó folyományok, melyeken a jól felfogott humanismus jellemvonásai határozottan felismerhetők. De nem ritkák azon esetek sem, melyekben a büntetési tétel enyhébb a jelen törvényjavaslatban, mint az 1843-ik éviben. A büntetési tételekről és azoknak más országok büntetőtörvényeivel, valamint az 1843-ik évi törvényjavaslatnak ugyanazon bűntettre vagy vétségre megállapított büntetési tételeivel való összehasonlításáról tüzetesebben csak a részletes indokolásban leend szó. Ez alkalommal csak az jegyeztetik meg, hogy míg a humanismus iránti tekintet éber figyelem tárgyát képezte, ugy másrészről a különnemű szabadságbüntetésekben azok legkisebb, ugy mint legnagyobb mértékének a törvény általi meghatározásában, vagyis viszonylag határozott rendszer követésében, végre a köz-