Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 25 XXIV. A magánlaknak magánszemélyek általi megsértése (318—320.) XXY. A titok tiltott felfedezése (321.) XXVI. A lopás (322—332.) XXVII. A rablás és zsarolás (333—340.) XXVIII. A sikkasztás és a hűtlen kezelés (341—347.) XXIX. A jogtalan elsajátítás (348—351.) XXX. Az orgazdaság és bűnpártolás (352—356.) XXXI. A csalás (357—366.) XXXII. Okirathamisitás (367—382.) , XXXIII. Orvosi és községi hamis bizonyítványok kiállítása és használása (383—386.) XXXIV. Bélyeghamisítás (387—388.) XXXV. A csalárd és vétkes bukás (389—391.) XXXVI. A gyújtogatás (392—397.) XXXVII. A szándékosan vagy gondatlanságból okozott vízár adás (388—402.) XXXVIII. Vaspályák, hajók, távírdák megrongálása és egyéb közveszélyű cselekmények (403—414.) XXXIX. Más vagyonának megrongálása (415—418.) XL. A foglyok megszöktetése (419—420.) XLI. Katonáknak szökésre vagy a behivási parancsolat iránti engedetlenségre és a védkötelezetteknek ezen kötelességük megszegésére csábítása (421—425.) XLII. A hivatali büntettek és vétségek (426—446.) XLIII. Az ügyvédi visszaélés (447—452.) XLIV. Zárhatározatok (453.) Kifogások tétethetnek egyik vagy másik fejezet elhelyezése ellen már csak azért is, mert ugyanazon egy cselekmény különböző irányzatánál fogva több szempont alá foglalható, a mint a súly azon cselekmény egyik vagy másik viszonylatára helyeztetik. Már fentebb érintetett e kérdés, és példák is hozattak fel, e példák bővíthetők több cselekményre vonatkozólag; de annyi bizonyos, hogy oly beosztás, mely tökéletesen megfeleljen nem csak az elméleti rendszeresség igényeinek, de egyszersmind a gyakorlat követelményeinek is, mindeddig sehol sem éretett el. Az indokok jelen részében előadatnak az okok, melyek a cselekményeknek e törvényjavaslatban követett beosztására nézve elhatározóknak találtattak; mindenekelőtt azonban annak igazolása látszik szükségesnek, hogy az állam és intézményei elleni cselekmények a különös rész első fejezeteit foglalják el, holott ugyanezen cselekmények az 1843-ki javaslat anyagi részének utolsó fejezeteit képezik. Az 1843-ik évi javaslaton kivül még csak az 1836., illetőleg 1839-ik évi badeni büntetőtörvényköny tervezete, s ennek alapján az ottani II. kamra törvényhozó bizottságának 1840-ik évben elkészült javaslata fogadta el azon beosztást, mely szerint az állam és annak intézményei elleni cselekmények, valamint az ezekkel rokontermészeti büntettek a törvénykönyv végére helyeztettek. Jolly államtanácsos és az igazságügyministerium elnöke, a kormány javaslatának előterjesztése alkalmával, 1839-ik évi ápril hó 9-én erre azt mondta: „Mellőztetett a bűntetteknek beosztása állam elleni és magán-bűntettekre részint azért, mert e különbségek merőben doctrinalisok és az ily felosztás gyakorlati haszon nélküli; részint pedig azért, mert azon hátránynyal bir, hogy a következetes keresztülvitel végett rokontermészetű tárgyakai, — mint például a hamisítás nemeit, egymástól erőszakosan el kellene szakítani, s egyik felét az állam, másikat pedig a magánosok elleni büntettek közé sorozni. KÉFVH. IROMÁNY. 1872/75. XX. 4