Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
26 860. SZÁM. Ezen beosztás ellen mindjárt a törvényjavaslat 1836-ik évi szövege első tizennyolcz fejezetének megjelenése után felszólalt Abegg, különösen azon szempontból, hogy a büntetőtörvénykönyv szerkesztésénél a tiltott cselekmények sorrendé által, a mennyire lehetséges, azok súlyossági fokozatát is kell a köztudatba átvinni. Abegg ezen észrevétele igen helyes. A jog csak az államban és az állam által érvényesíthető kellőleg és az által nyerheti hatályát. A jog érvényesítésének főfeltétele tehát az állam. Ezt szem előtt tartva, ebből következik, hogy az államnak a bűnös merényletek elleni oltalmazása képezi azon szükségszerű előzményt, mely az egyesek jogainak oltalmát lehetővé teszi. Az állam elleni merényletek az egész jogrend s a lakosok összességének jogbiztositékai ellen irányzott bűnös merényletek; ezeknek megbüntetése közvetve az összes polgárság mindennemű jogai védelmének feltételét foglalja magában. Ezen meggyőződését a törvényhozónak a büntetőtörvényben is ki kell fejeznie; kifejezi pedig ezt nemcsak a büntetéseknek a merénylet nagyságához és veszélyességéhez mért kiszabása által, hanem az ilynemű bűntetteknek a szoros értelemben vett közbüntetteknek első helyre sorozása által is. A monarchikus államok, ugy mint a köztársaságok, például az 1871. évi zürichi, az 1873. évi baseli büntetőtörvények a büntettek felsorolását a legnagyobb, vagyis az állam — a canton — elleni bűntettekkel kezdik meg. Ezen rendszert követi az 1865. évben közzétett new-yorki büntetőtörvénykönyv tervezete is, csupán azon különbséggel, hogy a vallás és a lelkiismeret elleni büntetendő cselekmények „Grimes against Beligion and Conscience" az állam elleni bűntetteket „Treason" megelőzik. Ez volt az elhatározó ok arra nézve, hogy a jelen törvényjavaslat a sorrendnek kiemelt kérdésére nézve a többi országokban hatályban lévő büntetőtörvénykönyvek rendszeréhez csatlakozott; minek folytán a különös rész I— XIII. fejezetei a közbüntettekről és vétségekről intézkedő határozványokat tartalmazzák." Ezen intézkedések közé vétettek fel: a választási jog és azon jogok ellen elkövetett sértések is, melyele oly országokban, hol különös chartába vagy rendszeres okiratba foglaltatvák az alkotmányos jogok, ezek között foglalnak helyet, s mely jogok fontossága, és igy azok megsértésének súlya nem tekintethetik csekélyebbnek nálunk sem, hol a nemzet életével egybeforrt ezeréves alkotmány régen kifejtette az egyéni jog garantiái és a közszabadság között létező szoros viszony élénk érzetét. E tekintetben is magasabb politikai szempontok emelkedtek a tisztán systematicai érvek fölé. Az érintett jogok megsértéséről intézkedő fejezeteknek (XI., X. fejezetek) az állam és annak intézményei elleni büntettek közé felvétele által ugyanis félreismerhetlenül azon felfogásának ad kifejezést a törvényhozás, hogy e cselekmények által első rendben nem az egyént, hanem az alkotmányt, a közszabadság alapbiztositékát tartja megtámadottnak. Methodica szempontjából ezen beosztás is ki van téve azon ellenvetésnek, hogy különösen a X. fejezetben meghatározott cselekményeknek ide sorozása által a hivatali büntettek és vétségek két részre szakittatnak; mert az ezen fejezetben meghatározott cselekmények mindegyike által a közhivatalnok megsérti hivatali kötelességét, visszaél az állam és a közhatóság által meghatározott czélokra s meghatározott korlátok mellett az ő kezeibe letett hivatali hatalommal, vagyis hivatali büntettet, illetőleg vétséget követ el. Ezen ellenvetés nem is czáfolható meg, csupán nyomatéka ellensúlyozható a fentebb kiemelt tekintet által. A törvényjavaslatban elfogadott beosztás ugyanis azon fölénynyel bir, hogy a kérdéses cselekmények elkövetése által az állam első rendben önmagát nyilvánítja megtámadottnak, s köztudatra juttatja azon különös fontosságot, melylyel a személyes szabadság, a házjog, és a levéltitok meg oltalmazása az egész társadalom érdekében bir. Ezen meggyőződésnek kifejezése minden jogszerű módon, és igy a büntetőtörvénynek beosztása által is, emeli a személyes szabadság nyomatékát, a minek azon közvetett hasznos eredménye is van, hogy hatályos erkölcsi erőt képez a közhivatalnok indulatának és hatalmaskodási ösztönének fékentartására. Sok oly ember van, a ki nem irtózik a féktelen szenvedély ösztönének
