Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
176 860. SZÁM. esetben a bűntett ellen épen különös súlyosságánál fogva halált állapit meg a törvény: e súlyosabb esetben a bűnsegéd büntetése 2 évig egyszerű fogházig szállitható le! Felemlítettek e rendkívüli nehézségek különösen két szempontnál fogva. Az egyik szempont azon részletesb behatást és elemzést illeti, mely a jelen fejezet indokolásánál követtetett. Hol annyi az eltérés, annyi a kétely, annyiféle a tudósok és a gyakorlati férfiak által ajánlott rendszer: ott szükségesnek látszott legalább a főmozzanatokat külön-külön megjelölni és megvilágítani, habár ez által az indokok terjedelmének kissé tágabb határokat kellé kitűzni. De másrészről épen e nehézségekben találtatott annak legfőbb indoka, hogy a jelen fejezet határozványainak elfogadásánál nem kerestettek uj irányok, nem követtettek egészen uj rendszerek, s inkább óvatos, mint eredeti intézkedések által czéloztatott eléretni a jogélet követelményeinek kielégítése. Hazánk mai büntető joggyakorlata nem egyedül a bűntett közvetlen elkövetőjét, vagy ha többen voltak, nem csupán azokat bünteti, a kik a véghezvitel idején s helyén jelen lévén, a bűntett végrehajtásánál tettleg közreműködtek, hanem bünteti a felbujtókat, valamint azokat is, a kik a bűntett véghezvitelére tudva és szándékosan segélyt nyújtottak; úgyszintén, a kik tanács, útmutatás vagy eszközök szolgáltatása által a véghezvitelt előmozdították vagy könnyítették. Gyakorlatunk megkülönbözteti továbbá azon segélyt, melylyel valaki a bűntett véghezviteléhez tudattal és szándékosan járult, a „fautoratustól", mely a bűntettesnek a bűntett elkövetése után nyújtott segélyt, vagy a „lopás és rablás" által szerzett tárgyaknak megvételét, illetőleg elrejtését jelenti. A régibb gyakorlatot illetőleg kétségtelen, hogy az auctor és a socius közötti különbség ismeretes volt; ámbár nem ritkán találjuk a részesek e két osztályát, a „complices* általános nevezete alatt összefoglalva. „Qui conjunguntur in culpa, non debent se jungi in poena u ; ezen szabály büntető törvénykezésünk régi axiómái közé tartozott. Meglepő mindazonáltal, hogy a tanácsadás és az eszközök megszerzése általi közreműködésről sem törvényeink, sem a casuistikában kifogyhatlan Bodó nem szólanak ; sőt a közreműködés e módjait még Huszty sem emliti. Meglepő az is, hogy, kivéve a felségsértést és a, hűtlenséget, melynek az 1723. 9-ik czikkben meghatározott esetei között a részesség és a büntársaság egyes eseteire találunk, mint a 4. §-ban a más által készített hamis pénzek használóira, az 5. §-ban az ország belnyugalmait megzavaró emberek behozóira és vezetőire, a 10. §-ban az aranynak és ezüstnek kivitele végett külföldekkel szövetséget kötő harminczadosokra vonatkozó intézkedéseket; más esetekben nem rendelkeznek törvényeink a bünrészességről. A földesurak ellen fellázadó parasztoknak megfékezéséről intézkedő 1655: LXXVI-ik törvényczikk: „seditiorum authores, publicaeque pacis, ac tranquilitatis turbatores" kifejezéseket használ ugyan, de ezek inkább egy értelemben vett különböző szavak, mint sem ugyanazon bűntettre közreműködő több alanynak különböző tevékenységét kifejező megjelölések. Ellenben a fautoratusról már Zsigmond király III. lib. 9-ik czikke szól: „nullus eorum quosquam infideles nostros, aut proscriptos, vei alia quavis labe, seu nóta, crimineque etc. offuscatos, apud se retinere, conservare aut ipsis favorem, auxilium aut hospitalitatem largiri praesumat." Intézkedik továbbá a fautoratustól a később megszüntetett 1523. LIV-ik t,-cz. „Lutheranos et eorum fautores" emiitvén, s ugyanazon büntetésnek vetvén alá; a fautoratusról tartalmaz intézkedést az 1526: VI. t-cz. 8 az ezt megerősítő 1625: XIII. t.-cz. is azokra nézve, a kik tolvajokat, rablókat, gyujtógátokat, boszorkányokat, gyilkosokat maguknál vagy szolgálatukban tartanak; mig végre az 1659: XVII. czikk a fautoratust kiterjeszti és büntetni rendeli azoknál is, a kik a rablott vagy lopott tárgyakat megveszik, vagy szándékosan maguknál tartják. A bűntett elkövetését megelőző vagy az azzal egyidejű részesség a felbujtás, a szövetség, a büntársaság s a bünsegély tekintetében tehát régi gyakorlatunk irányelveinek tüzetes megismerte-
