Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 175 V. FEJEZET. A részesség. „A complicitas theoriája egyik a büntetőtörvénykönyv legtövisesebb tárgyainak, mely egyszersmind a legélénkebben ösztönözte a criminalistákat az elmélkedésre. Egy roppant probléma vár még megoldásra: a büntetések fokozatos megállapítása áz ugyanazon bűntett elkövetésében részes személyek ellen azon arány szerint, a melyben mindegyik a bűntett létrehozatalára közreműködött.' 1 Chauveau- és Hélie-nék ezen szavai, melyekkel többször emiitett nagy munkájukban a t részesség" elemezését megkezdik, elég erélylyel fejezik ki a tárgy nehéz és bonyolódott voltát: mindazonáltal csak egyik részét érintik a materiának, s ez okból csak egyik oldalát jelzik a nehézségeknek. Nem csupán a büntetések arányos megállapitása, mely ellen egyébiránt a legsúlyosabb hiba követtetett el a franczia Code pénale 59-ik czikkének, valamint az 1850-ik évi porosz büntető t. k. 34., 35. §§-nak elfogadásánál, hanem mindenekelőtt a közreműködés különböző nemeinek, illetőleg osztályainak, ezek feltételeinek a közreműködés körül előforduló számtalan alanyi és tárgyi változatos körülményeknek felismerése, s a mennyire törvényhozási és törvénykezési czélból szükséges megkülönböztetése, valamint a különbségeknek határozott, biztos és helyes szabályok általi kifejezése teszi a nehézségeket oly súlyosokká, mely utóbbiak nem kevésbé tövisesek, mint azok, melyek a büntetések meghatározása körül legyőzendők; de nem is kevésbé lényegesek, mert ép ezeknek helyes megoldásától függ, hogy a büntetések meghatározása az irányadó tényezők és elemek teljes tudatával, tehát az igazsággal megegyezőleg eszközöltethessék. Tévedés, mondja Boitard, vonatkozva a Code 59. és 60. czikkeiben elkövetett hibákra, s jobban megközelítve a feladatot, hogy a gyakorlatilag fontos különbséget elmellőztettek s a „complicitas" általánosságában egyesittettek: az utasítás: d'instructions, a bátorítás: d'encouragement, az ígéret: de promesse, melyek pedig lényegesen és felette különböznek egymástól. Azok, kik a büntető jogtudománynyal bővebben foglalkoznak, ismerik e nehézségeket, valamint az azok elhárítására irányzott törekvéseket és eszméket is, és tudják azt is, hogy számos és igen lényeges kérdése van e fejezetnek, melyekre nézve mai napig sem éretett el öszhangzás a tudományban s végleges megállapítás a törvényekben. Leverő, de igaz, a mit Simons porosz igazságügyminister 1859-ben épen a részességre vonatkozólag kénytelen volt a törvényhozási teremben kimondani: „A különböző törvénykönyv eh e kérdés körül is törekedtek a különböző rendszereket és határozványokat érvényre juttatni; a tudományos kritika azonban e kísérletek mindegyike ellen kifogásokkal áll elő, s mai napig sem sikerült oly theoriának felállítása, mely a kritikát vagy teljesen elnémította vagy a mely mindenütt kivihetőnek bizonyult volna." Pedig e szavak a porosz kamrában és 1859-ik évben, hivatkozással a 8 évvel ezelőtt életbeléptetett s már 1856-ban módosított büntetőtörvénykönyre, illetőleg annak kétségbe nem vonható hibáira, mondattak: azon törvénykönyv hibáira, mely 25 éven át készült, s csupán a felette folytatott tanácskozásokat magukban foglaló nyomtatványok 470 kötetet tesznek ki!! És ennyi fáradság, a tudomány és a gyakorlat annyi jeles férfiának oly nagy buzgalommal folytatott munkássága mellett sem vétetett észre s nem kerültetett ki azon súlyos hátrány, melyre Görze elnök ugyanazon ülésben kétségbe nem vonható érvekkel és adatokkal rámutatott, s tagadásba senki által sem vétetett, hogy t. i. a törvény értelmében 10 évig terjedő fegyházzal büntetendő azon, habár távoli bűnsegéd, a ki az egyszerű rablás, elkövetésénél közreműködött; míg ellenben, ha azon szerencsében részesült, hogy a megrabolt egyén egyszersmind súlyosan meg is kínoztatott, vagy valamely érzékétől, — például láttehetségétől megfosztatott, — mely
