Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

174 860. SZÁM. A 2. pont büntetlenséget biztosit, ha a bűntett eredménye a tettes által elhárittatott, mielőtt a bűntett felfedeztetett volna. A bűntett befejeztetett, a tettes megtette mindazt, a mitől az eredmény függ, de az eredmény még nem következett be. Az ennek bekövetkezése előtti időt felhasználja a tettes, hogy azt megakadályozza. Ha e vállalata sikerül, ha az ő tevékenysége, cselekvése folytán sem a szándékolt, sem pedig a büntető-törvény más rendelkezése alá eső eredmény nem következett be, a tettes büntetlen marad. A méreg beadatott valakinek, de a tettes észrevevén, hogy az áldozatul kijelölt egyén azt bevette, lelki furdalásában ellenmérget ad be neki, mely a méreg hatását megszünteti. Ha a méreg hatása az ellenméreg által csakugyan megszüntetett, a törvény nem bünteti az elkövetett gyilkossági kísérletet. De csakis ezen bűntett kísérlete marad büntetlenül, s nem azon más rendszerint csekélyebb eredmény, melyet a cselekmény előidézett. így az emiitett esetben, ha a méreg az ellenméreg hatása következtében nem eredményezett ugyan halált, hanem megrontotta az illetőnek egészségét, megsértette ennek valamelyik szervét, a büntetés ezen eredmény szerint állapítandó meg. Az ezen pontban foglalt intézkedés indoka a veszély lehető elhárításában van. Ezen határozmány által a közszempont, mely a bevégzett kísérlet büntetését követeli, alárendeltetik a sértett vagy veszélyeztetett egyén érdeke szempontjának. A társadalom a tettesnek biztosított büntetlenség által elhárítani czélozza az egyént fenyegető veszélyt. Nem tagadhatni, hogy az ezen pontban átfoglalt eseteknél a büntetlenség, s a büntetés felett nagyobb mérvben van befolyása a vak esélynek, a véletlennek, mint másutt. Ha előbb fedeztetik fel a tett, mielőtt a tettesnek sikerült volna a következményeket elhárítani, kísérlet forog fenn, s a miatt büntetés alkalmazandó. Ha a kanóczot az épületre dobja valaki, s midőn visszamegy, hogy azt levegye s a veszélyt elhárítsa, már felgyuladva találja az épületet; ez esetben a bevégzett gyújtogatás büntette miatt az ez ellen rendelt büntetéssel fog büntettetni; mig ha szerencséjére a szél nem vett oly irányt, vagy nem volt oly erős, hogy az anyag lappangó parazsát lángra éleszthette és azt elterjeszthette volna, ez esetben nemcsak hogy nem büntettetik a bevégzett gyújtogatás, hanem még a kísérlet enyhébb büntetésével sem. Az tehát tagadhatatlan, hogy itt az esélynek, a véletlennek befolyása uralkodik, a büntetőjogi szempontok felett, ezt tudták azon törvényhozók is, kik a jelen ponttal egyező szabályt törvénykönyveikbe iktatták; de megnyugvást találtak azon tekintetben, hogy itt nem egy igazsági eszmének következetes keresztülvitele a feladat, hanem az, hogy a czélszerüség tanácsolta intézkedés által a büntettek ártalmas következményei lehetőleg elhárittassanak. Igazságtalanság nem történik a tettesen, ha későn érkezvén, s az eredmény megakadályozására irányzott szándéka meghiúsulván, az elkövetett bűntett miatt bűnhődik. Ő megtette mindazt, a mi a büntetést jogszerűvé, igazságossá teszi. Ha mindazonáltal van még eset, melyben az elég korán bekövetkezett, s a tett káros eredményét megakadályozó megbánás szempontjából a tettes büntetlenné válik: ebből sem nem képezhető érv a másik eset büntetlenségére, sem amabból ezen eset büntetlenül hagyása ellen. Az utóbbi esetben a társadalom, mint az egyesek jogos érdekének előmozdítója cselekszik, s fokozván azon egyénnek érdekét, kitől egyedül függhet a veszély elhárítása: ennek érdeke által akarja megmenteni a bün által veszélyeztetett polgár érdekét. Kétségtelen, hogy ez csak a szigorú jogi szempont mellőzése által érhető el; de másrészről nem szabad feledni, hogy a jogos érdekek oltalma a társadalomnak szintén feladatát képezi. A kíséretről szóló szakaszoknál — mint az indokok mutatják — számtalan kérdés volt figyelembe veendő. Miként oldatott meg a feladat: erre nézve irányul szolgálnak egyrészt a tudomány megállapításai, másrészről pedig a legújabb büntetőtörvénykönyvek és büntetőtörvényjavaslatok illető határozványai. Könnyebb áttekintés végett a III. függelékben egybeállittattak a német birodalmi, a belga s a zürichi büntetőtörvénykönyvek, valamint az austriai s az olasz javaslatoknak a kísértetről szóló fejezetei.