Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 161 is ma már az egész polgárosult világ joggyakorlatának felkeresésére. A közösség a tudományban maga után vonja a közösséget az alkalmazásban. A helyes tétel helyes alkalmazása csak ugy érhető el, ha ez utóbbinál felmerülő kételyeket a felvilágosodott szellem a kérdésnek és horderejének teljes ismeretével oszlatja szét. Indokolt-e az előkészületi cselekmények büntetlensége? Az előkészületi cselekmények foganatosítása által a szándék már tettben is manifestáltatik; itt már nem állunk pusztán a lélek benső működésével szemben az akarat, a tartósság, a perseverantia bizonyos fokához ért, s a cselekvést gyakran a cselekvések egész sorát eredményezte. Az előkészületi cselekmények mégis ennek daczára is büntetlenek. Ennek oka, íőleg az indicium és az indicatum közötti összefüggés hiányában vagy bizonytalanságában keresendő. Az előkészületi cselekmény még nem bizonyítja, hogy elkövette, vagy csak hogy megkezdette volna-e az illető a büntettet, annál kevésbé azt, hogy mely büntettet követett volna el, ha cselekvése az előkészületeknél továbbhaladott volna. Bűntett nem követtetett el, sőt annak véghezviteléhez sem fogott még az, a ki csupán előkészületeket tett. Mi következett volna be, ha e vagy ama körülmény elmarad? ha ez vagy amaz megtörténik"? ha nem igy, hanem amúgy történik? ezek mind hypothesisek s a legkülönbözőbb, legtarkább combinatiokra vezetnek. Objectiv valóság vagy csak nagyobb fokú valószínűség alig lehet e combina tiókban; de az ily alapokra fektetett következtetéseknek háromszoros, négyszeres inductiók által közvetített, s a phantasia által összetartott bizonytalanságától nem szabad függővé tenni a polgárok nyugalmát és biztonságát. De az igazságügyi politika szempontjából sem tanácsos legalább rendszerint büntetéssel sújtani az előkészületi cselekmények foganatosítóját, mert a büntetlenség tudata igen erős ösztön a szándék feladására. Mindazon erők, melyek a szándék megváltoztatására tevékenyek, midőn az még külcselekményben nem nyilvánult, mindazon erők egyaránt, sőt fokozottabb mérvben hatnak az előkészületek és a bűntett megkezdésének váipontján az ember lelkiismeretére. A rendszer helytelen volna, mely a felébredő lelkiismeret tevékenységét ellensúlyozná azon tény által, mely a visszatérést sikertelenné teszi, kikerüíhetlennek decretálván a büntetést, habár az egyén az előkészületi cselekmények bevégzése után visszariadva szándékától annak foganatosítását meg sem kezdette. A ki útban van azon ház felé, melyben a büntettet elkövetni akarja, és nála vannak mindazon szerek, eszközök, melyeket az elkövetni szándékolt bűntett végrehajtása czéljából megszerzett s magához vett, a megátalkodott gonosztevő kivételével e végzetes útjában sokkal erősebben érzi felébredni lelkiismeretét, mint akkor, midőn a tett elkövetését magában elhatározta. Ehhez járulnak még egyéb érzelmek és körülmények. A felfedeztetés félelme, a netaláni nehézségek, melyek számítását meghiúsíthatják, a visszapillantás mocsoktalan múltjára, a gondolat családjára, melyet tette által nyomorba dönthet, embertársai tiszteletének elvesztése: mindezen érzelmek lépésről-lépésre kisérik, fokozott erővel szállják meg a gonosz tett végzetszerű ösvényére jutott tévedőnek lelkét. Ki tagadhatja, hogy sok bűntett marad megkezdetlenül azon oknál fogva, mert a már csak arasznyi távolságban, mely a gonosz indulattal elindult embert a gonosz tett megkezdésétől elválasztá, a jó szellemek erőt vettek ösztönein, s legyőzték a bűnös elhatározást. Mennyit vesztenek erejükből ezen érzelmek, ha a visszalépés sikertelenségének tudata, ha a gondolat, hogy most már nem kerülhető ki a büntető bíróság elé állítás, a gyalázat s a büntetés, közbevegyül a lélek küzdelmébe, s a menthetlenséget tünteti elő. A kísérleti cselekmények büntetlensége mellett szól azon indok is, hogy ellenkező esetben lehetetlen volna, bármely körülmények között, maga a bűntett megkezdett véghezvitelét büntetlenül hagyni. A kísérlet ugyanis csak az esetben büntetendő, ha a tettes a véghezvitelben önakaratán kivül eső körülmények által akadályoztatott meg. Nem fogja tagadni senki, hogy azok, a kik még meg sem KÉPVH. IEOMÁNT. 1872—75. xx. 21