Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
8 860. SZÁM. „E rendszer szerint" — mondja Haus — „joga volna az államnak megbüntetni az erkölcsiség bármely megsértését, habár ez egyátalán nem érinti az állami rendet; joga lenne kutatni és büntetni a magánjellegű erkölcstelenséget, sőt a gondolatnak tévedéseit is. Ez egyértelmű az inquisitióval és a rabszolgasággal." De nem fogadható el a hasznosság, a közhaszon a közérdek elmélete sem, mely nem azért büntet, hogy a bűnös bűnhődjék, és nem ugy, a mint ezt a törvényszegés nagysága megkívánja: hanem a büntetés jogalapját az igazságtól elvont mellékczélokban találja, s ezen czélokhoz alkalmazza a büntetés súlyát is. A köztudatba ment át, s a művelt világ közmeggyőződését fejezi ki az állítás, melylyel Mossi az utilitarismust mint legfőbb büntetőjogi elvet visszautasítja : „Az egész emberiség egy másik való, egy magasabb elv mellett tanúskodik; egy feltétlen igazságot ismer el, melynek megállapításai függetlenek cselekményeink anyagi sikerétől; egy változhatlan kötelességet hirdet, bárminők legyenek az események, a körülmények, az idő, a hely, a haszon vagy a veszteség; az emberiség akkor is irtózik a bűntől, ha az csak csekély mértékben veszélyes." Ezen szavakkal indokolja a nevezett tudós azon tételt, mely szerint sem más elv, sem más elvek vegyitéke nem képezheti a büntetőtörvények alapelvét; s hogy büntetőjogról nem lehet szó, ha a feltétlen erkölcsi igazság nem állíttatik fel a büntető törvények alapelvéül. Az „utilitarismus u a franczia Code Pénalban találja megtestesülését, s Targe e törvény szerkesztőinek egyike, hiven tükrözte vissza annak szellemét, midőn előterjesztésében e szavakat monda : „Az, hogy valamely bűntett súlyos-e vagy nem, nem annyira az erkölcsi romlottság szempontjából Ítélendő meg, mely a cselekményben kifejezésre jön, mint azon veszély szempontjából, a melyet okoz." Nem lehet feladata ezen indokoknak, az utilitarismus általános fogalmában egybefoglalt viszonylagos elméletek mindegyikét megjelölni, és mindegyiknek hibáját, valamint káros következményeit kimutatni; ismeretesek ezen elméletek különben is, s főbb nemei már fentebb megneveztettek. Tény az, hogy a hasznosságot magában, mint a büntetőjog alapelvét, ma már csaknem egyhangúlag visszautasította a tudomány, s visszautasiták a törvényhozások is. Midőn az állam valamely cselekményt büntetés terhe alatt megtilt, vagy valamely cselekvésnek foganatosítását büntetés terhe alatt meghagyja: legfőbb erkölcsi hivatása feladatának teljesítésében jár el, s nem tesz egyebet, mint tagadásba veszi az erkölcstelenség és egyúttal a jogrendre ártalmas bűntettnek létjogát, illetőleg az erkölcsi rendet sértő és a közérdeket veszélyeztető ténynyel szemközt, tagadásba veszi, polgárainak tétlenül maradhatását. E feladat nemcsak nem zárja ki, hanem ellenkezőleg feltételezi, hogy a büntetés az állam és társadalom egyéb viszonyaiból származó czéloknak: mint a praeventionak, a repressionak, ugy a javításnak is megfeleljen; de ez utóbbiak önmagukban, s ezek egyike sem alapja a büntetőjognak. A relatív czélok nemcsak összeköthetők az igazság czéljával, hanem a mennyire az igazság lehetővé teszi, ezzel és a mellett, érvényesitendők is; de nem alapelvei a büntetőjognak. A jelen törvényjavaslat alapelvül a fenebbiek szerint sem az absolut, sem a relatív theoriát nem fogadván el: az egyesitett elméletet vallja alapelvének, melyen az 1843. évi törvényjavaslat is alapul, s mely annak egész rendszerét áthatja. Ez képezi alapelvét a német büntetőtörvénynek is, melynek e kérdésre vonatkozó jellemzéséül mondja Bemer: „Vollstándiger im Einklange mit der von uns entwickelten Vereinigungstheorie steht das St. <x. B. welches durch Aufnahme der bedingten Freilassung den relativen Zwecken, besonders dem Besserungszwecke auch auf das Quantum der Strafe einen Einfluss einráumt. (St. G. B. 23. §.) In dieser durch die Wissenschaft vorbereiteten Neuerung bekundet sich der kráftig fortwirkende Zusamjnenhang der Strafrechtstheorien mit dem Lében. Dass aber das R. St. G. dabei den durch die absolute Theorie gegebenen unerlásslichen einfachen Saiz der Proportionalitát: „schwere Verbrechen — schwere
