Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

118 860. SZÁM. 60. §. A jelen törvény különös részében határoztatnák meg az esetek, mélyékben a bűnösnek talált személy a szakképzettséget kivánó foglalkozás gyakorlatától eltiltandó. Mindazon lényeges indokok, melyek a mellékbüntetések s különösen az ezen szakaszokban foglalt intézkedések igazolásául szolgálnak, már fentebb terjesztettek elő. A 61. és 62. §§-hoz. Azon tárgyak, melyek a bűntett vagy vétség által létrehozattak, úgyszintén, melyek a bűntett vagy vétség eszközlésére szolgáltak vagy e czélra voltak szánva, a mennyiben a tettes vagy a részes tulajdonai, elkobzandók; pedig azoknak birtoklása használása vagy terjesztése egyébként is tiltva van, akkor is elkobzandók és megsemmisitendök, ha másnak tulajdonát képeznék. 62. §. Ma a büntetendő cselekmény irat, nyomtatvány, metszet, vagy képes ábrázolat közzététele vagy terjesztése által követtetett el, a szerző s a nyomdász, az elárusító vagy terjesztő, úgyszintén a nyilvános kiállítónak birtokában lévő példányok, minták vagy lemezek, itéletileg akkor is elkobzandók és megsemmisítendők, ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indittathatik meg. A büntetendő cselekmény által létrehozott vagy a büntetendő cselekmény elkövetésére szolgáló tárgyak elkobzása tulajdonképen szintén mellékbüntetést képez; a különbség csak az, hogy a 62. §. szerint — az elkobozás bizonyos esetben akkor is eszközölhető, ha nem indíttatott meg valamely határozott személy ellen bűnvádi eljárás. Mely esetben lehet ennek helye? melyek az ez esetben megtartandó, szükséges formaságok, melyek a netaláni visszaélés elleni garantiák? ezt az eljárási szabályok fogják meghatározni. Tény az, hogy a mint egyrészről nem egyeztethető meg a jogállam eszméjével, hogy a rendőri hatóság, discretionalis hatalommal és felelősség nélkül foglalja le másnak tulajdonát, ugy másrészről nem engedhető meg az sem, hogy például a külföldről becsempészett lázitó iratok, szabadon terjesztessenek azért, mert nem ismertetik az egyén, a ki e miatt felelősségre lenne vonható s a ki ellen a bűnösség kimondása mellett az elkobzás mint mellékbüntetés itéletileg megállapítható lenne. Az állam személyisége és az állam jogköre ép ugy követelik az oltalmat az egyén irányában, mint ez utóbbi, az állam irányában. Az állam jogában foglaltatvák és abban benrejlenek azon feltételek, melyektől kötelességeinek teljesítése függ; az állam jogköre: kötelességei teljesítésének biztositéka ; attól függ emez; az előbbi — az utóbbinak létfeltétele. Az állam csak ugy fejtheti ki erejét, ugy oltalmazhat másokat, csak ugy hathat polgárositólag, irányzólag eredményesen és válódilag^ ha jogköre tiszteletben tartatik, s ha hatalmában áll az ellene vagy a társadalom ellen irányzott merényletek esetében az oltalmazó és büntető erőt kifejteni s lehetlenné tétetik vagy legalább megnehezittetik, hogy a forralat ravaszsága kijátszhassa az állami erőt s bizonyos formák mellett vagy bizonyos formák mellőzésével szabadon űzhesse veszélyes merényletét, mely, ha más formák között, s a törvényekben szabályozott feltételek megtartása mellett lépett volna fel, rögtön elfojtható, s hatása azonnal megsemmisíthető lett volna. Ha például lázitó iratok küldetnek szét, ha külföldi lapokban felhivatnak Magyarország polgárai a haza elleni felkelésre, ha azokban gyűlöletessé tétetnek az ország intézményei vagy a társadalom egyik osztálya a másik ellen, egyik nemzetiség a másik ellen tettleges erőszakra, bűnös támadásra szólittatik, s ha nem ismerhető fel az iratnak sem szerzője, sem a nyomdász, a ki azokat nyomtatta, sem az, a ki azokat terjeszti — például ha postán érkeznek: vajon tétlenül engedje-e az állam terjedni a felségértő, a hazaáruló felhívást, a communisticai forralat veszélyes actióját, s előbb mintsem a veszélyt elhárítaná, egy nevetséges — mert előreláthatólag eredménytelen procedúrát indítson meg annak hivatalos, formaszerü megállapítása végett, hogy az iratok külföldről küldetvén be,