Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 113 A 46—50. §§-hoz. 46. §. Azok, a kik legalább 3 évi fegyházra vagy börtönre ítéltetvén, büntetésük két harmadrészét kitöltöttek és szorgalmuk, valamint jóviseletük által javulásukra alapos reményt nyújtottak, büntetésük hátralévő részének kitöltése végett közvetitő intézetbe szállíttatnak, a hol szintén munkával foglalkoztatnak, azonban enyhébb bánásmódban részesülnek. 47. §. Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek, büntetésük tizedik évének eltelte után s a 46-ik %-ban meghatározott féltételek alatt, szintén a közvetítő intézetbe szállíttathatnak. 48. §. A közvetitő intézetbe való szállítást az igazságügyminister rendeli el. 49. §. A közvetitő intézetben létező foglyok fegyelmi vétség miatt a fegyházba, illetőleg a börtönbe visszaküldetnek. 50. §. A közvetitő intézetben letartóztatott egyéneket, ha jóviseletük és szorgalmuk által javulásuk reményét megerősítették, az igazságügyminister feltételesen szabadságra bocsáthatja. Feltételes szabadságra bocsáthatók azon egyének is, a kik három évnél rövidebb, azonban 1 évet felülhaladó fegyházra, vagy börtönre vagy másnemű szabadságbüntetésre ítéltettek, ha a 46-ik %-ban meghatározott egyéb feltételek reájuk nézve léteznek. A közvetitő intézetekről szintén más helyütt tétetett már említés. Csak némely speciális intézkedések megérintése, illetőleg indokolása látszik még szükségesnek. A 3 éven aluli fegyházra vagy börtönre ítéltek, úgyszintén a vétség miatt eliteltek a 46. §. szerint nem szállíttatnak közvetitő intézetbe. Ennek oka az, hogy a közvetitő intézet is bizonyos időt — legalább hat hónapot igényel, hogy hatást gyakorolhasson. Minthogy pedig nem lehet és nem szabad arra számítani, hogy azon fogoly is, a ki a legkitűnőbben viselte magát, mielőtt a közvetitő intézetbe szállíttatott és a ki a javulásába helyezett reményt a közvetitő intézetben újólag fokozta, mindennek daczára az egész büntetési idejét fogságban legyen kénytelen tölteni és ne bocsáttassák feltételes szabadságra; minthogy ezt feltenni nem szabad, mert ezen feltevés ellenkeznék a börtönrendszer sarktételével és alapgondolatával, ez okból azt kell alapul elfogadni, hogy a közvetitő intézetbe szállítástól hátralévő büntetés tartamának fele rendszerint a feltételes szabadságra esik. Ha ezen eszme nem fogadtatnék el, ez esetben a 2 1 j^ évre ítéltek 3 hónapot töltenének a közvetitő intézetben, mely idő csekély arra, hogy ezen intézet különös jelleme és rendeltetése szerint valódi hasznot idézzen elő. A vétség miatt, — habár hosszabb időre elitéltek pedig azon okból nem szállíttatnak a közvetitő intézetbe, mert a vétség csekélyebb törvényszegés lévén, annak tettesei rendszerint nem igénylik azon óvatos bánásmódot s az előkészítést a szabad életre, a mi a nagyobb bűntetteseknél igen szükséges. A 47. §. ugyanazon indirect, utalásban találja indokát, mely a 35. §. alapeszméjét képezi. A 48. §. szükséges azért, mert az igazságügyministeriumban vezettetnek az összes fegyintézetek- és börtönökre vonatkozó jegyzetek; a minister tudja, hogy hol van a legtöbb hely, s hová szállítható az illető egyén. A 49. §. azt mondja, hogy a közvetitő intézetben nem hajtatik végre fegyelmi büntetés. A ki nem felel meg a várakozásnak, előbbi helyzetébe tétetik vissza. Az 50. §-hoz. A feltétéles szabadságra bocsátást nem mint jogot, mélyet az élitélt követelhet, hanem mint kegyelmi tényt tekinti a törvényjavaslat. A jogot végleg megállapította az Ítélet; az, a mi a tettes ellen itéletileg kimért büntetésből tartam vagy súly tekintetében nem foganatosittatik, az nem az elitélt KÉPVH. IROMÁNY. 1872—75. xx. 15
