Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
114 860. SZÁM. egyén jogából származó következmény, hanem a kegyélemnek a társadalmi szempontok által irányzott cselekménye. A bűntettesnek nincs joga arra, hogy az Ítéletben meghatározott idő eltelte előtt elhagyhassa börtönét; de a törvény felhatalmazást ad a kormánynak, hogy a megkegyelmezés rendes formai mellőzésével, szabad lábra helyezhesse őt, s figyelemmel kisérve az elbocsátottnak viseletét a szabad életben, javulására ezen mód által is hasson. E kegyelmet mindazonáltal meg kell érdemelnie, s ez esetben nem is marad az el; de a fogolynak sohasem szabad elfelednie s minden alkalommal szükséges azt előtudatába visszaidézni, hogy az enyhités, melyben részesül, szoros összefüggésben van viseletével, s az nem a törvény által feltétlenül biztosított előnyt, hanem a viselete folytán benne helyezett és visszavonható bizalom nyilvánulását képezi. Azon tudat, hogy a feltételes szabadságra bocsátás nem jog, hanem kegyelem, az igazgató tekintélyét is hatványozza mig másrészről fokozza annak valószínűségét, hogy a még meg nem javult egyénnek időelőtti elbocsáttatása által nem fog veszélyeztetni a közbiztonság. Különösen a közvetítő intézetben szükséges a legnagyobb gonddal, a legfokozottabb elővigyázattal felhasználni az időt, mely a fogolyt a kiszabadulási időtől elválasztja. A tapasztalt és feladatának egész komolyságát átértő igazgató némely jelekből, előre ki nem számitható indiciumokból észreveszi, hogy a külsőleg minden tekintetben kifogástalan viseletű fegyencz lelkében nem szűntek meg működni azon ösztönök, melyek őt a bűntettre vezették; de ugyanazon igazgatónak gyakorlott szeme belát a fogoly lelkének rejtekébe és nem lehetetlen, hogy tapasztalatai megismertetik vele azon módozatokat, melyeknek alkalmazása — a hátralévő 4 hó alatt, teljesen befejezheti a javítás művét. Ha a törvény azt rendelné, hogy a fegyelmileg nem büntetett, a szorgalmas és látszólag jóviseletü fogoly okvetlenül feltételes szabadságra bocsátandó; ez esetben az igazgató alapos aggodalmai ellenére is el kellene bocsátani azt és kitenni mind őtet magát, mind a társadalmat egy uj bűntett veszélyének, holott attól, — ha az igazgató közvetlen észrevétele érvényesülhetett volna, mind az idő előtt elbocsátott egyén, mind a társadalom megóvatnának. Ha a végrehajtástól várjuk a hasznos eredményeket, akkor bizonyos — még pedig lehetőleg tágas határok között, discretionalis hatalmat kell adni a végrehajtó közegnek. Az 50-ik §. második alineája azt rendeli, hogy 1 éven aluli szabadságbüntetésre Ítéltek nem bocsáttatnak szabadságra; az 1 éven fölüli időre elitélt, habár közvetítő intézetben nem volt foglyok pedig fogságuk 2 / 3 részének kitöltése után elbocsáttathatnak. Az első intézkedést lélektani okok indokolják. Egy év rendszerint szükséges arra, hogy a súlyosabb büntettél terhelt egyénnek javítása sikerrel eszközölhető, vagy hogy az legalább egy jelentékenyebb stádiumig vezethető lehessen. Ha tehát a közegnek rendelkezésére csak ezen vagy ennél is kevesebb idő van: ebből valamely részt elvenni annyi volna, mint a testi beteget felüdülése előtt 4 az orvos gyógykezelése alól szándékosan elvonni. A második intézkedés — tekintettel a szakasz első bekezdésére, valamint a 46. §-ra, azért volt szükséges, mert az 50. §. első bekezdésében csupán a közvetítő intézetben lévőknek elbocsájthatásáról lévén szó, a 26. §. szerint pedig a 3 évnél rövidebb szabadságbüntetésre ítéltek s a vétség miatt elitéltek épen nem jutván a közvetítő intézetbe, ez utóbbi határozat nélkül mindezek ki lettek volna zárva a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, a mi sem az igazság, sem a czélszerüség által nem volna indokolható. Az 51., 52. és 53. §§hoz. 51. §. Külföldiek nem bocsáttatnak feltételes szabadságra. 52. §. A feltétéles szabadságra bocsátott, rendőri tekintetben, nevezetesen tartózkodási helyére
