Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
110 860. SZÁM. tatniok. A legkevésbé sem lehetne helyesnek tartani, ba ugyanazon fegyintézetben egyszerre két rendszer volna hatályban, a mi egyéb bajokon felül —• az igazgatást és a kezelést is felette bonyolítaná ; sőt az által, hogy a tisztviselőktől két ellentétes irányú működés követeltetnék, a mit ezek valódilag és benső értékkel nem képesek teljesíteni; ez által mindkét rendszer már a reform megkezdésekor s maga a törvény által sikertelenné tétetnék. Az általános indokolásban kiemeltetett, hogy a magánelzárás a törvényjavaslatban megáílapitott rendszer alapfeltétele szerint több részre oszlik. Ezt szabályozni s mindenik fegyencz irányában a bánásmódot elzáratásának külön szakai szerint a lehető részletességgel körülírni, a rendeletek feladata. Igen természetes, hogy e tekintetben különbség lesz teendő azok között, a kik 3 évnél rövidebb időre lévén elitélve, nem tartathatnak egy egész évig magánelzárásban. Ezekre nézve az osztályokat kevesebbre kell tenni, mint azokra nézve, a kik egész évet töltenek a súlyos büntetés ez első stádiumában. A 33. §. kivételt tartalmaz; intézkedését a humanismus követeli. A beteg kórházba szállítandó és gyógyítandó; a törvény nem feledheti el, hogy a súlyos bűntettes is ember. Ezen tekintetnek a. legszigorúbb bánásmód mellett is érvényesíteni kell magát s a bánásmódot is áthatni ésmérsékelni. A 34. §. szintén kivételt tartalmaz. Intézkedése azon okból mutatkozik szükségesnek, mert a büntetés tartamának második fele főleg a szabadságra való előkészítésére fordítandó. Többször említtetett, hogy végre is mindenik börtönrendszer főczélja az, hogy a bűnhődött többé ne kövessen el büntettet. Az időt tehát, mely alatt a bűnös fogsága tart, akként kell felhasználni, hogy ezen «zél lehetőleg eléressék. E czél más eljárást kíván annak irányában, a ki büntetését megkezdi mint annak irányában, a ki azt nemsokára bevégezi. A 34. §. ezen eszmének felel meg. Az eset, melyben a fegyencz nem tartathatik magánelzárás alatt, a 33-ik §-ban van megjelölve. Más eset egyátalán nem képezheti a magánelzárás aluli kivételnek indokát. A 34. §. tehát csakis az esetben lesz alkalmazható, ha a fegyencz a reá kimért büntetési időnek első felét betegen tölte. A 35. §. — habár csak indirecte — az életfogytig tartó fegyházra elitéltek megkegyelmeztetésére utal, s összefüggésben a 34. §-szal, a büntetés tartamának mikénti értékesítése szempontjából, 10 évet tekint az egész tartam felének. Ebből természetesen a megkegyelmezés bekövetkezése még nem származik, a mint ez által az sincs kimondva, hogy az élethosszig tartó fegyházra elitéltnek 20 év eltelte előtt, nem volna megkegyelmezhető. A 36-ik §-hoz. Az államfogházra Ítéltek külön országot fogházban, a mennyire a helyi viszonyok megengedik, éjjel eücülönitve, nappal pedig többen együtt őriztetnek. Az államfoglyok munkára nem kényszeríthetők; szabadságukban áll azonban, az intézet viszonyaihoz képest általuk választandó munkával foglalkodni; saját ruházatukat viselhetik, maguk élelmezhetik magukat, s a házi rend, valamint a fegyelmi szabályok tekintetében enyhébb, főleg a kellő őrizetre és az intézethez nem ta/rtozó személyekkel való érintkezésre •vonatkozó megszorításoknak és intézkedéseknek vannak alávetve. Az államfogházban letartóztatott személyek az igazgatóság által kijelölt területen naponként 2 órát a szabadban tölthetnek. Az államfogház tekintetében a lényeges szempontok szintén máshol mondattak el, a hol a büntetés ezen neme egyszersmind indokoltatott is. A 3-6. $. csak azt tartalmazza, a mi az általános indokokban a büntetés ezen nemére nézve mondatott. A „custodia honesta lí feltételei meg vannak tartva e szakaszban s a megszorításokat illetőleg addig megy a, javaslat, a meddig ez a büntetés, ezen nemével összefér.
