Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 109 31. §. Mindenik fegyenes rendszerint büntetésének megkezdésekor magán-sárkába helyestetik s ha 3 évig vagy ennél hosszabb ideig tartó fegyházra Ítéltetett: 1 évig a 3 évnél rövidebb időre elitélt pedig büntetése tartamának egy harmadrésze alatt — a fegyházi szabályokban meghatározott látogatások és az isteni tisztelet kivételével -— mindenkitől elkülönítve éjjel és nappá! magánelzárásban tartatik. A magánelzárásban lévő fegyence kiszabott munkáját zárdájában tartozik teljesíteni. 32. §. Az egészséges fegyenczek különbség nélkül, a magánelzárás alatt lévők azonban a többiektől elkülönítve, a fegyház területén belől a szabályokban meghatározott módon és őrizel alatt, naponként egy órát a szabad levegőn töltenek. Ezen idő egészségi tekintetből, az orvos rendeletére egy órával meghosszabbítható. 33. §. A magánelzárás nem alkalmazható, ha általa a fegyenes testi vagy szellemi épsége közvetlenül veszélyeztetnék s félbeszakítandó, mihelyt ily veszély jelenségei az orvos által észleltetnek $ bejelentetnek. 34. §. Ha a ; .agánelzárás a fentebbi szakaszban meghatározott okból a büntetés kezdetén nem foganatosíttatott vagy félbeszakittatott. az a büntetés tartamának első fdeben í.tólag alkalmazandó. A büntetési idő első felén tid, fegyelmi büntetés esetét kivéve, magánkizárásnak nincs helye. 3. r >. §. Életfogytig tartó fegyházra ítéltekre a magánelzárás csak a büntetés megkezdésétől számítandó 10 ér alatt, azontúl pedig csak mint fegyelmi büntetés alkalmazható. A fentebbi szakaszok a fegyházbüntetés béltartalmát s végrehajtásának főbb módozatait írják körül. A fegyház és a börtön között a leglényegesebb különbség az: 1. hogy a fegyházi fegyelmi szabályok a í'egyenczekkel való bánásmód tekintetében szigoruabbak, mint a börtönre nézve megállapítandó fegyelmi szabályok; 2. a fegyencz kényszermunkának van alávetve és nem választhatja meg maga azon munkanemet, melylyel foglalkozni' akar (30. §.); ellentétben a börtönbüntetésre a 38. §. idevonatkozó határozványával; 3. a fegyenczek a fegyházon kivül is alkalmazhatók munkára, nevezetesen közmunkára; a börtönre Ítéltek erre csak saját beleegyezésükkel alkalmazhatók. E különbségek indokolják azt, hogy a fegyházban csak 16 éven felüli bűntettesek tartóztatnak le; az ezen kort el nem ért, de 12 évet túlhaladott súlyos bűntettesek a 84. §. határozványai szerint a börtönben töltik szabadságbüntetésüket. A magánelzárást illetőleg ennek tartamát a 31. §. határozza meg, mely egy évnél hosszabb időre nem terjedhet. A magánelzárásról az általános indokokban elmondottak igazolásul szolgálnak arra, hogy e tartam nem tétetett hosszabbra s ugyanazon okok igazolandják azt is, hogy a büntetésnek 1 évet felülmúló része az elitélt akarata folytán sem tölthető magánfogságban. Vagy helyes ezen büntetési módnak hosszabb ideig alkalmazása vagy nem; az első esetben rendszerré teendő a hosszabb magánelzárás, az utóbbi esetben pedig kivétel nélkül korlátozandó a törvény által megszabott időre. A „volenti von fit injuria" nem vihető át a büntetőtörvénykezés területére: itt nem magánjogi viszonyokról van szó, melyeket tetszés szerint átalakíthat a jogi személy, hanem az állam kötelessége tűzi ki az egyén ugy, mint az állam jogának határait. A magánelzárás a tapasztalás szerint nem bizonyult helyes büntetési rendszernek, ez okból más rendszert indítványoz a törvényjavaslat. Ha a javaslatba hozott rendszer fogadtatik el, akkor a szabadságbüntetés végrehajtására vonatkozó minden intézkedésnek ezen rendszer szempontjai szerint kell irányulnia. Kivételek tétethetnek a vétségi büntetésekre nézve, de a fegyháznak és a fegyházbüntetésnek a büntetés minden módozatainál az elfogadott rendszer által kijelölt irányban kell szerveztetnie; a tisztviselőknek, a felügyelő személyzetnek az elfogadott rendszertől kell áthatva lenniük, ez által kell cselekvéseiknek és intézkedéseiknek irányoz-