Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.

Irományszámok - 1872-832. Kivonat a főrendiház 1874. évi augusztus hó 13-án tartott 106-ik ülésének jegyzőkönyvéből

126 832. SZÁM. s e felől a magyar országgyűlés képviselőháza alkotmányszerü tárgyalás, s az egyes szakaszoknál eszközölt módosításokhoz való szives hozzájárulás végett jelen ülés jegyzőkönyvi kivonata és a bizottsági jelentés kapcsán, szokott módon értesíttetni rendeltetett. Kiadta: Gróf Zichy-Ferraris Victor s. k., a főrendiház jegyzője. Melléklet a 832. számú irományhoz. Jelentése a főrendiház közjogi és töryénykezésügyi bizottságának „az 1848: V. és az erdélyi 1848: II. törvényezikkek mődositásáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság az imént jelzett törvényjavaslat beható tanulmányozása alkalmával azon meggyőződésre jutott, hogy azzal alkotmányos életünkben régóta élénken érzett s mérvadó körök nem kevésbé, mint a közvélemény által főleg az utóbbi időkben hangosan is sürgetett követelménynek lenne megfelelve, ha a jelen törvényjavaslat által egy egészen uj választási törvénynek életbe léptetése czéloztatnék, mely tekintettel az ország területén létező s egymástól annyira eltérő viszonyokra, egységes adócensus alkalmazását hozta volna indítványba, s ez által egy egész önálló, a kor igényeinek a haza viszonyaival öszhangzatba hozatalának megfelelő választási törvény megalkotását tette volna lehetővé. De miután a bizottság másrészt eléggé ismeri és méltányolja azon nehézségeket, melyekbe egy ily uj, az ország minden viszonyaira kiterjedő s egyúttal a kívánalmaknak teljesen megfelelő választási törvény megalkotása és czélszérü keresztülvitele ütközik: készségesen magáévá teszi mindazon üdvös intézkedéseket, melyek a szőnyegen lévő törvényjavaslatban az 1848 : V. és az erdélyi 1848 : II. törvényczikkek módosítására és kiegészítésére irányozva vannak. S ezek közt első sorban helyes intézkedésnek tartja, hogy a törvényjavaslat értelme szerint ezentúl a központi választmányoknak eddig folytatott eltérő törvénymagyarázata, s ennek következtében a választói jogosultságnak a legkülönbözőbb elvből való, gyakran önkényszerü mérlegelése megszűnik; minek következménye a választási eljárásnak egyöntetűsége leend. Épen ugy örvendetes jelenségnek tartja a választási mozgalmak és szenvedélyek korlátozására czélzó azon határozatot, melynek folytán a választok névjegyzéke oly időben, és a választók 'tömegétől függetlenül állíttatik össze bizonyos meghatározott és szentesítendő elvek alapján. Nemkülönben helyesli a bizottság, hogy a választói jogosultság felett ezentúl nem az igen gyakran pártérdekek befolyása alatt álló közegek, hanem a bíróság fog véglegesen határozni, és hogy egyszersmind remélhetőleg az éjjeli szavazásnak mellőzésével a választői jog gyakorlata nyilvánosan és annak meg-