Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában

92 713. SZÁM. .megbízva volt kezelő bizottság, a kormány ismételt felhívásaira (cs. k. belügyminister 1851. február 21-én jíP; 1851. június 30-án 1.216 sz. a. a helytartósághoz intézett rendeleteiben, — a helytartóság irományai közt 11.792. és 17.775 sz. a.) kormáivybiztos közbenjöttével tartott tanácskozmányaiban megtéve javaslatait, részint a befizetett részleteknek időközi elhelyezése s gyümölcsöztetése, részint a majdan kiegészülendő alap jövedelmeinek mireforditása iránt. S már ezen bizalmi férfiaknak és szakembereknek is bevonásával tartott értekezletekben s ezekből kikerült javaslatokban is hangsúlyozva van, a népiskolák és néptanitó-képezdék felállításának sürgős volta mellett, egy — az olasz tartományok kivételével az akkori összbirodalom minden tartománjainak zsidósága számára közösen Bécsben felállítandó rabbi-seminarium szükségessége (a kormánybiztos, Sacher udv. tanácsos Budán 1851. september 26-án kelt jelentése, a helytartósági 17.745. szám alatt;) nem állván ellent, a már akkor is létezett orthodox árnyalatú párt megbízottjainak — 14 kerületből összesen 42 hitközség meghatalmazványa kíséretében — a cs. kir. ministertanácshoz 1851. áprilban benyújtott kérvénye, melyben a türelmi adó-kezelő bizottság rögtöni feloszlatását s az „öreg rabbiknak a vallásügyeik iránti tanácskozásra összehivatását" kérik. (Helytart. irom. 1851 : 11.792. sz. a.) A kezelő bizottság és bizalmi s szakférfiak előterjesztései a kormányközegek s a helytartóság, illetőleg az időközben felállított budai helytartósági osztály által is támogattatváu, hosszabbra nyúlt tárgyalások után (lásd 1851: 21.853, 1853: 3.468, 1853: 9.058, 1854: 19.833, 1854: 20.282, 1854: 21.405, Helytart. számok alatt), a vallás-és közoktatási cs. kir. ministernek 1856. február 8-án kelt legalázatosabb előterjesztése alapján keletkezett végre ő felségének 1856. márczius 29-ki legfelsőbb elhatározása, mely az izraelita iskolai alap második lapitó-levelének tekintendő, s melyben ő felsége, az általa a magyarországi zsidóság iskolai és közoktatási czéljaira szentelt iskolai alapot mindenekelőtt oszthatatlannak jelenti ki s osztatlanul hagyatni és kezeltetni rendeli. Rendeli továbbá, hogy annak jövedelmei az (akkor öt helytartósági kerületre s az úgynevezett temesi bánságra és szerb vajdaságra osztott) magyarországi izraeliták javára, egyedül a létező szükségletre való tekintettel, de az erre hivatott kormányközegek belátása és határozata szerint, használtassanak fel, a mi természetes kifolyása annak, hogy az alap ő felsége által rendelt s kezdettől fogva állami vagy közalapnak tekintetett. A hováforditás czéljaiul a legfelsőbb elhatározás általánosságban a következőket nevezi meg: a) első helyen egy rabbi-intézet felállítását; azon hozzáadással, hogy felállításának módozatai, nevezetesen helye, belszervezete, továbbá költségeinek fedezéséhez, a többi tartományok- (koronaországok)-beli izraelita lakosság vagy izraelita alapok részéről leendő hozzájárulás, s így a magyarországi izraelita iskolai alapra eső költség-jutalék meghatározása iránt külön tárgyalás indittassék s annak eredménye legfelsőbb elhatározás végett, a maga idején ő felsége elé terjesztessék; b) minta-fő-népiskolák (Muster-Haupt-Volksschulen) felállítását, mindenik (akkori) közigazgatási ke.'.'ületre egyet-egyet; azok helyének kijelölése a vallás- és közoktatási ministerre bízatott, oly megszorítással azonban, hogy szorosan kell ragaszkodni azon feltételhez, hogy az illető izraelita hitközség, melynek kebelében — s tehát legközvetlenebb hasznára — a minta-iskola állíttatik, legalább a szükséges épületek előállításának s fentartásának költségeit maga fedezze. E minta-iskolák mellett s azokkal összefüggésben tanitó-képezdei tanfolyamok felállítása rendeltetett ott, a hol az izraelita tanítójelöltek számára szükségesnek s a helyi és vidéki viszonyokhoz képest czélszerünek fogna mutatkozni; úgyszintén a minta-iskolák mellett külön leányiskolák is állitandók, melyekben női munka is tanittassék. „Ezenkívül — szól a legfelsőbb elhatározás — szegény izraelita népiskolák segélyezése sem zárandó ki az alap jövedelmeiből, a mennyiben az előbb kitűzött czélok elérése mellett lehetséges