Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában

713. SZÁM. Ül tartotta meg. Ez alkalommal, egyetlen tag kivételével, az összehívott bizalmi férfiak a leghálásabbari, nyilvánították egyetértésüket egy izraelita iskolai alapnak ily módon leendő megalkotása iránt, de azon óhajtásuknak is kifejezést adtak, hogy az kizárólag közoktatási czélokra szolgáljon, nem egyszersmind vallásiakra is, minthogy a zsidó vallási ügy, szerintük is, felette zilált helyzetben van, s a létesítendő alapnak vallási czélokra fordítása ellen, a zsidóság közt általános ellenszenv uralkodik. E tanácskozás eredménye a cs. kir. polgári biztos által (1850. augusztus 19-én 15.468. szám alatt) az osztrák belügyministerhez felterjesztetvén, erre következett még azon év september 20-án kelt s a belügyminister 1850. september 25-én 5.114. szám alatt kelt leiratával tudtul adott azon legfelsőbb elhatározás, mely a polgári biztos iratai közt 1850. 18.204. szám alatt található, s mely a szóban forgó izraelita iskolai alap alapító-levelének tekintendő. Ezen legfelsőbb elhatározással a magyarországi zsidó községekre és családokra kivetett hadisarcz teljesen elengedtetvén, e részben minden további eljárás teljesen megszüntettetett. E tény, melyre később még hivatkoznom kell, de, mint már itt meg kívánom jegyezni, a fenforgó alap keletkezése iránti ama felfogást, mely az izraelita mindkét részről beadott kérvényekben kifejezést nyert, mintha ez alap hadisarczból keletkezett volna és így a későbbi alkotmányos intézkedések következtében megváltozott szempontból lenne tekintendő, teljesen tarthatatlanná teszi s minden alapjától megfosztja. A legfelsőbb elhatározással kegyelemből ekkép teljesen elengedett hadisarcz vagy birság (az eredeti okmány kifejezése szerint Straf-Contribution) iránti minden további eljárás megszüntetésével egyidejűleg ő felsége rendelni méltóztatott, hogy a magyarországi izraelita iskolai és oktatásügy előmozdítására saját alap alakíttassák, a következő meghatározások szerint: a) minden izraelita, kivéve csak a teljesen vagyontalanokat, jövedelme aránya szerint tartozik járulni ez alap alkotásához, míg az egy millió forint alaptőkére nem növekszik; b) az egy milliónyi összeg, 1854. deczember végéig fél-fél éves egyenlő részletekben a budai kamarai főpénztárnál lesz befizetendő; az első részlet már azon év (1850) deczember végével lévén beszolgáltatandó; c) e tőke, fentartva még az arra vonatkozó további részletes elhatározást, külön izraelita iskolai és közoktatási alap gyanánt kezeltessék, mint a melynek jövedelme kizárólag izraelita iskolai és oktatásügyi czélokra van szánva s rendeltetve; d) a kivetés, községi képviselők közbejöttével, a türelmi adó hátralékait kezelő bizottság által eszközlendő, a beszolgáltatásra, esetleg behajtásra nézve a polgári hatóságok támogatása is igénybe vehető.? A tőke kezelésére nézve ekkor még fentartott további részletes meghatározások az 1852. évi deczember 1-én kelt s a vallás- és közoktatásügyi cs. kir. ministerium 1853. január 26-ról 12.632. sz. a. kelt leiratával, az akkori magyarországi cs. k. helytartósággal közölt legfelsőbb elhatározásban következtek be. E szerint „az 1850. szeptember 20-ki legfelsőbb elhatározással alkotott izraelita iskolai alap ugy kezelésére mint alkalmazására nézve (sowohl in Beziehung auf seine Vewaltung als Vervvendung), állami alapnak tekintendő (als Staatsfond anzuschen und zu behandeln sei.)

u (A magyarországi cs. k. helytartóság irományai közt 1853: 3.465. sz. a.) E legfelsőbb elhatározással természetesen mindazon rendszabályok, melyek egyéb közalapok kezelésére nézve fenállottak és állanak, az izraelita iskolai alapra nézve is alkalmazásba jöttek. E közben az 1850. szeptemberi rendelet értelmében a féléves részletenkénti befizetések már azon év deczember végével megkezdődtek s tovább is folyamatban voltak. Hogy a befizetett részletek addig is mig az egész alap megalakul, gyümölcsözetlenül ne heverjenek, az e részben tovább is