Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-702. Törvényjavaslat, a magyar állam hátralékos követeléseinek értékesitéséről
Kettős tehát az elodázhatlan feladat: a tervezett 76y g miiliónyi kölcsön mellett még egy másik pénzforrást is megnyitni az állam számára (a mennyire lehet különinegterheltetés nélkül), hogy ne kelljen már néhány hónap múlva újra folyamodni a kölcsönvétel vagy az elzálogosításhoz; a nemzetgazdászat kiszáradt csatornáiba vezetni a pénz- és hitelsegély élénkítő s termékenyítő folyamát. Nem kevésbé sürgős ez az előbbinél, már államháztartási szempontból is; hiszen nem is gondolható az államháztartás komoly gyógyulása a nemzetgazdászati mozgalom felüdülése nélkül. Elérhető pedig a kettős czél bizonyos mérvig az állam követelések értékesítése által; arra törekszik jelen törvényjavaslat. A néhány hónappal ezelőtt a 21-es bizottság elébe terjesztett hivatalos adatgyűjtemény 11772 millió o. é. forintnyi államköveteléseket fel tudott számolni (117,461.676 frt). De midőn azonnali értékesithetés s felhasználhatás vétetnek czélba, lényegesen leapad az összeg. Kiválasztandók nézetem szerint a következő tételek: a magyar, erdélyi s horvát földtehermentesitési alapokból adott előlegek (16,515.623 frt), mivel a visszafizetés által bejövendő összegeknek megvan a szigorúan meghatározott külön alkalmazásuk; áll ez szintén a szőlődézsma-alap előlegeiről (962.379 frt); a »közös . activák" (16,595.000 frt) cselekvő volta nagyon kétesnek fog látszani mindenki előtt azon fölvilágositások után, melyeket csak e napokban a magyar pénzügyér már jelzett exposéjáben, a közös pénzügyminister a delegatio albizottsága üléseiben adtak; aligha komolyabb cselekvőségüek az „egyes ministeriumok részéről" adott, egyébiránt csekély fontosságú előlegek (247.000 frt); a vasutaknak kamatbiztositás czime alatt adott előlegek (13,636.588 frt) csak hosszú évek múlva s meghatározott feltételek beálíakor lesznek visszakövetelhetők; végül kiválasztandónak, mint egészen külön természetűnek tartom az ingó államvagyont (12,310.940 frt). Ez tesz mindösszesen 60,267.530 frt. Megmarad a II7V2 milliónak kisebb fele, vagyis 57,194.146 frt, mint sajátképeni értékesíthető s felhasználható hátralékos államkövetelés, s áll ez a következő tételekből: hátralékok az egyenes adónál 23,811.935; fogyasztási adóknál 802.702; —bélyegnél 459.518 ;—jogilletékeknél 16,027.688;—bérhátralékok 8,230.950; — végre az inségi kölcsönből 7,861.353 forint. Vonatkoznak mindezen adatok 1872-ik év végére; tudvalevőleg a minden tekintetben kedvezőtlen 1873-ik év folytán a hátralékok tetemesen növekedtek. Nagyon mérsékelten járunk el, ha a növekedést alig három millióra becsüljük, s akkép a hátralékok összegét 1873. év végén kerekszámban hatvan millió 0. é. forintra teszszük. Ez részben évek óta esedékes, tehát jogilag mindenesetre azonnal behajtható követelés. Csak hogy a tapasztalat azt mutatja, miszerint a jogi behajthatóság nem azonos a tényleges behajtkatósággal. A hátralékok alig apadnak; az adósok néha nem akarnak, de nagyrészben nem tudnak fizetni. Megfogható ez s enyészthető alig lesz, míg több évek folytán összegyűjtött hátralék mint azonnali esedékesség egyszerre beköveteltetik. Ennek más eredménye nem lehet, mint a tartozás folytonos növekedése a papiroson, örökös súrlódás az adózó közönség s az adóexecutorok közt, s az állampénztárak üres maradása. E viszás helyzet megszüntetésére szükséges első sorban a tényleges valódiság kikutatása, azaz a gyakorlati behajthatóság megállapitása. Törlendők tehát az állam követelései vagyis cselekvő vagyona sorából részben vagy egészben a hátralékok mindazon tételei, melyek egészben vagy részben, teljességgel behajthatlanok. A mi fentartatik, mint behajtható s behajtandó tétel vagy tétel-részlet, ez különválasztatik — mint javasolta már a kilenczes albizottság s helyesli nagyon tisztelt pénzügyér ur is — az illető adózók vagy törvényhatóságok folyó évi tartozásaiktól; a megállapított hátralékok lerovására külön megkönnyítések engedendők. 5*
