Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-702. Törvényjavaslat, a magyar állam hátralékos követeléseinek értékesitéséről
30 702. SZÁM. Részemről hathatósabb s inkább czélhoz vezető megkönnyítést nem ismerek, mint a földhiteli kölcsönöknél szokásos törlesztési mód alkalmazását. A magyar földbirtokos például nagy átlagban jövedelmének 20—25 százalékját fizeti az államnak egyenes adó fejében; világos tehát, hogy midőn 200 frtra rug évi adója s ő ötévi tartozással hátralékban van, a legjobb akarattal alig volna képes egész tartozását egyszerre leróvni; pedig mig le nem rója, jár mindig a késedelmi kamat, s a tőke-tartozás nem apad. De könnyen leróhatja ezen tartozását, ha erre hosszabb időköz s a törlesztési mód engedtetik. Törvényjavaslatunk ez időközt tizenöt évre teszi, s a törlesztési hányadot négy százalékban, vagyis a hat százaléknyi kamattal együtt, tíz százalékban évenként állapítja meg ; a kamat s a törlesztési hányad ugyanaz, melyet a bécsi nemzeti bank tizenöt évre adott jelzálogi kölcsönei után kivan, s túlságosnak semmi esetre sem mondható. A jelzett földbirtokos ezer forintnyi hátralékos tartozása után fizetend évenként száz forintot tizenöt év folytán. Kézzelfogható, hogy ezen utón sok olyan tétel vagy tétel-részlet is, mely ma behajthatlannak látszik, újra behajthatóvá válik. Ennek daczára, s hogy a vérmesség s önámitás még árnyékát is kikerüljük, azon feltevésből fogunk kiindulni, hogy 60,000.000 forintnyi követelésekből egy teljes harmada lesz törlendő, részint mint egészen behajthatlan, részint mivel az illető egyes tartozások csekélyvolta (például 50 frton alól) ezeket alkalmatlanokká teszi arra, hogy törlesztési művelet tárgyává tétessenek. Megmaradna 40 millió forintnyi jó követelés, mely értékesíthető s nagyobb biztosítás czéljából lehetőleg be volna táblázandó az adós magánosok ingatlanai-, az adós törvényhatóságok ingatlanaivagy folyó jövedékeire. Az így megállapított s teljesen biztosnak tekinthető követelés alapján a kormány adójegyéket fog kibocsátani, a megállapított követelés erejéig ; maradjunk a már jelzett kerek összegnél, 40,000.000 o. é. forint. Ebből húsz milliót a kormány, az általa megállapítandó s törvényhatóságilag jóváhagyandó módozatok s feltételek alatt, törvényhatóságok s pénzintézetek rendelkezésére bocsát, hogy kölcsönadás utján (jelzálogi, leszámítolási stb.) a szenvedő földmivelés-, kereskedelem- s iparnak segítségére jöhessenek; az adójegyek másik részét maga a kormány használja fel saját szükségleteire, természetesen a költségvetési előirányzat határozmányai szerint s a számitástétel kötelezettséggel. Ha tekintetbe vezsszük a kibocsátás aránylagos csekély voltát, a kibocsátási alap teljes megbízhatóságát, s hogy az adójegyek minden nyilvános pénztárnál teljes névértékükben elfogadtatnak; hogy a megállapított kibocsátási összeg semmmi esetre sem nem nagyobbittathatik, sem tul nem haladtathatik; továbbá, hogy a törvényhozásilag ellenőrzött kibocsátásnak egy tizenötöd része minden évben beváltatik; végül, hogy 15 évi időtartam lejártával az adójegyek összessége be lesz váltva s megsemmisítve, — egy perczig sem lehet kétkedni, hogy a közforgalom örömest felkarolja ez adójegyeket, hogy a legnagyobb könnyűséggel s minden külön disagio nélkül az őket illető helyet elfoglalják a mindennapi adás-vevésekben. Az épen jelzett körülmények közt a leglényegesebb az adójegyek könnyű s minden külön disagio nélküli forgalmukra mindenesetre a biztosított, határozott összegű és idejű beváltás s az adójegyek ebből folyó évenkénti apadásuk s végleges eltűnésük a tizenötévi időtartam lejártával. E beváltásra nézve pedig a mi tervezetünk minden kétség felüli biztosítékot nyújt. A megállapított 40 milliónyi követelés után — mindig feltéve, hogy csak 40 millióra rug fel a behajthatóknak elismert hátralékok összege — kap a kormány évenként a hátralékos adósoktól kamat és törlesztés fejében 4,000.000 frtot; ehhez jön a törvényhatóságok s pénzintézeteknek előlegezett 20 millió forint után járó 5%-os kamat, vagyis 1,000.000, összesen öt millió forint. Ebből alkalmazandó évenként a kibocsátás 15-öd részének beváltására 2,666.666 forint; megmarad a kormány rendelkezésére 2,333.333 forint, vagyis a 15 év folytán s az egész művelet lebonyolításakor harminczkét millió