Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában
713. SZÁM. 107 szerzésére előirányzott összeg levonása után is 1,925.367 frt 79 kr tőkéje után 87.113 frt 14 kr tényleges évi jövedelme marad. A mi azonban a javaslatba hozott tanári fizetéseket illeti, méltán jegyzi meg a számvevőség, hogy azok, összehasonlítva más budapesti tanintézeteknél alkalmazott tanárok illetményeivel, magasra vannak előirányozva, kivált azt a körülményt is számbavéve, hogy a tervezet szerint a tanároknak az intézet épületében szabad lakásaik lennének. Az izr. orsz. iroda elnöke, kétségkívül a kitűnő tanerők megnyerhetése szempontjából, irányozta a tanári fizetéseket oly magas összegben elő, s bizonyos is, hogy kitűnő tanárok megnyerése többnyire a fizetési kérdéstől is függ, s kivált a zsidó theologiát és annak nyelvészeti segéd-tudományait illetőleg a verseny is meglehetősen szűk körre van szorítva; túlfelől azonban az sem hagyandó tekinteten kívül, hogy az alapítandó képző-intézet nem tudomány-egyetem, és alsóbb osztályzatában csakis középtanodához hasonló, miért is a tanári fizetések megszabásánál bizonyos határ kell hogy tartassák, mely legalább közelítőleg feleljen meg az intézet állásának s azon viszonynak, melyben más hasonló fokozatú intézetekkel áll. Feltéve, hogy a rabbi-képző-intézet rendes tanárainak az intézeti épületben szabad lakásaik lesznek, részemről is elegendőnek tartanám, állandó évi fizetéseiket legfeljebb 2.000 frtra, 200 frt 10 éves pótlékkal az igazgató részére pedig 500 frt jutalomdijjal állapítani meg, és csak azon esetben engedélyezni kivételképen magasabb illetményt, midőn valamely kitűnőnek elismert tanerő megnyerése különben nem sikerülne. S ez értelemben tettem ő felségéhez is 1873. ápril 29-én a legalázatosabb felterjesztést. VI. Ezekben befejeztem a tisztelt képviselőház fennidézett határozatához képest jelentésemet az izraelita iskolai alap, s különösen a rabbi-seminarium ügyében. Azt hiszem, nem nehéz abból a következtetéseket kivonni. Kimutattam a szóban forgó alap keletkezését, rendeltetését, jogi természetét, a miből világos, hogy az továbbra is osztatlan közalapitványképen a vallás- és közoktatási minister által épen oly módon, s mindazon szabályok szerint gondozandó és kezelendő, a melyek egyéb közoktatási czélu közalalapok gondozására és kezelésére nézve fennállanak. Előadtam a rabbi-képezde felállítására irányzott törekvések történetét, egy ily intézet felállításának jogosultságát, jogi és történelmi szempontból, szükségét kultúrai tekintetből, s azt, hogy az izraelita iskola-alap ennek felállítását és fentartását maradandólag megbírja, egyéb rendeltetési czéljainak legkisebb megrövidítése nélkül. Előadtam az ennek felállítása ellen intézett törekvések történetét is, igyekeztem feltüntetni azok kultúra-ellenes jellemét, s igaz értékökre szállítani le érveiket, de nem titkoltam el, hogy ez általam őszintén sajnált állásponton a magyarországi izraelita felekezet, s különösen a rabbik nevezetes része áll. S midőn e mindkét oldalú őszinte előadás után is erősen állok abbeli meggyőződésem mellett, hogy a tervezett rabbi-seminarium felállítása mielőbb végrehajtandó, távol vagyok attól, hogy az azt váltig ellenző másik fél iránt méltánytalan, vagy épen igazságtalan kívánnék lenni, s azokat a közös hitfelekezeti alap jótékonyságának élvezete iránti kétségtelen jogukból kizárni akarnám. Merev ellentétek nemcsak itt hazánkban, hanem más országokban is két különváló pártra osztják a zsidóságot; melyek egyike engedve a közművelődés hatalmas nyomásának, a haladás eszméinek hódol, a nélkül, hogy e miatt őseinek hagyományos hitétől eltérne, mig a másik minden újításban,
