Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában
713. SZÁM. 95 szag alkotmányának helyreállítása, az előtte, de 1849 után keletkezett közalapokat legtávolabbról sem érinti, s azoknak jogi természetét, vagy azokra nézve az alapító által kifejezett czélzatokat meg nem változtatja. Hogy pedig, mint a kérvény állítja, „legfelsőbb helyen is ama felfogás lett volna irányadó", azt teljességgel nem bizonyítja a kérvényben érvül felhozott azon tény, hogy ő felsége — felelős m. kir. niinister felterjesztésére kelt 1873. ápril 29-ki legfelsőbb elhatározásában is megerősitőleg hivatkozik az 1856-diki legfelsőbb elhatározásra. Az épen elmondottak után felesleges volna hasonló részletességgel bocsátkoznom a másik oldalról „az országos izraelita iroda elnöke" által benyújtott kérvény amaz állításának helyreigazításába, hogy „miután ő felsége a bírságot az izraelitáknak végkép elengedte, s ők az izraelita iskolai alaphoz járulékaikat ő felsége parancsára ugyan, de többé nem birságképen fizették, kétségtelen, hogy alapitónak ezen alapítványra nézve maga az izraelita felekezet tekintendő", — mert e felfogás helyessége azon okmányból, melyre a kérvény hivatkozik, — t. i. az 1856-ki legfelsőbb elhatározást tudtul adó minisíeri leiratból — épen nem tűnik ki. De viszont ebből teljességgel nem következik, mint a kérvény felteszi, hogy „ha a dolog ekként nem állana, a képviselőháznak az izraelita iskola-alapougy kellene tekintenie, mint a melyet ő felsége az izraelitáktól behajtott bírságokból alapított", — mert a két felfogáson kívül, melyek mindenike, nézetem s az előadottak szerint hibás, van még harmadik is, mely meggyőződésem szerint az egyedül hetyes, hogy t. i. az ő felsége legfelsőbb elhatározásából létesített emez alap. állami közalap jellegével bir, s annak rendeltetését az alapító levelében kifejezett akarat határozza meg. Ugyanezen, szerintem is egyedül helyes felfogásból indul ki a fentebb emiitett s előttem fekvő jogi vélemény, mely „kiindulási pontul megállapítottnak tekintvén azon kétségbe senki által nem vont, sőt minden színezetű izraelita által, ujabban a zsidó-congressns által, s mindazok álta,!, kik ez alapra vonatkozólag akár ő felségéhez, akár a törvényhozáshoz kérvényeket intéztek, folytonosan elismert tényt, hogy a szóban forgó izraelita alap közoktatási czélokra szánt alapítvány, és így az alapítványokról szóló 1791: XXIII. törvényczikk rendelete szerint, ő felsége legfelsőbb felügyelete alatt, az alapító szándéka szerint (ad mentem fundatoris) kezelendő ;" kimondja, hogy „az alapító szándékát a jelen esetben az 1850. évi szeptember 20-án, továbbá az 1856. évi márcziu« 29-én kelt legfelsőbb elhatározások képviselik." 2. A fentebb előadott tényállásból következik továbbá, hogy — mint az előttem fekvő jogi vélemény is mondja — a szóban forgó alap „az alapító okiratot képviselő legfelsőbb elhatározásban kitűzött czél keretén belül ugyanoly szempontok s ugyanazon szabályok alá esik, mint minden közalapítvány." Ehhez képest, miután „az alapító okiratot képviselő legfelsőbb elhatározás" — jelesen az 1856. márczius 29-iki — világosan mondja, hogy az alap jövedelmei „a magyarországi izraeliták javára, egyedül a létező szükségletre való tekintettel, de az erre hivatott kormányközegek belátása és határozata szerint használtassanak fel" — kétségbevonhatatlan, hogy ő felsége csak jogával élt, midőn az 1868/9-ki izraelita congressus határozváai közt a kerületenkénti minta-iskolák megszimtesny tésére vonatkozót is felelős ministere felterjesztésére megerősítette, — miután ily minta-iskolák az 1868 : XXXVIII. törvényczikk után épen nem képztek létező szükségletet; és e tényből a legnagyobb erőltetéssel sem lehet azt a következtetést eonni ki, melyet abból az orthodox „közvetítő bizottság" kérvénye ki akar vonni, s melyet már fetebb is emiitettem, mintha ez az 1856-diki legfelsőbb elhatározásnak egészben érvényen kivül heyezését foglalná magában, s hogy tehát annak a rabbin-képező-intézetre vonatkozó határozatai is meSemmisülteknek volnának tekintendők. 3. Kitűnik végre a fentebb előterjesztett tényállásból, hogy a szóban forgó izraelita iskolai .alap (ismét a jogi vélemény szavait idézve) „fel nem osztható 1 "; nemcsak azért nem, mert a felosztás
