Képviselőházi irományok, 1872. XVI. kötet • 659-693. sz.

Irományszámok - 1872-670. Törvényjavaslat, a honvédelmi ministerium hivatalainak elhelyezésére Budapesten a várban emelendő államépületről s az erre megkivántató költségek fedezéséről

158 670. SZÁM. alatta következő szöveget felvétetni kéri: „ha közokiratot oly nyelven vesz fel, melyre jogosiványnyal nem bir." Végül a Il-ik osztály által beadott különvélemény folytán a t. ház az 5. §-t függőben hagyván, minthogy az emiitett osztály által az 54. §-hoz benyújtott különvélemény megbukott, ennélfogva az 5. §-t változatlanul elfogadni, az 54. §-ban megállapitott s már a t. ház által is elfogadott elv keresztülvihetése szempontjából pedig az átmeneti intézkedések közé következő uj §-t felvenni kérjük. Uj §. „Ott, a hol közjegyző nincs, a jelen törvény által szabályozott közjegyzői teendők teljesítésére nézve jelen törvény 25. §-a alkalmazandó. Végül a bizottság kisebbsége részéről benyújtott különvéleményt'/. alatt tisztelettel bemutatjuk. Budapesten, 1874. évi ápril 30-án. Tószt Gyula s. k. Melléklet a 670. sz. irományhoz. A Ií.. III. és VIII. osztály különvéleménye a közjegyzőkről szóló töryényjavaslat 2., 7., 60., 78. és 91. §§-aira nézve. Tekintettel arra, hogy a közjegyzői törvény a közjegyző által felvett és kiállított okiratokat közokirat jellegével ruházza fel, mely az állam összes területén közhitelességgel és végrehajtási képességgel bir; tekintettel arra, hogy már a magyar állam eszméje folytán is ily országos közhitelességgel biró közokirat nyelve az állam hivatalos nyelvénél más nem lehet; tekintettel arra, hogy maga az 1868. évi XLIV. törvényczikk az országban divatozó nyelvek hivatalos használatára nézve az egyenjogúságot csak annyiban állapítja meg, a mennyiben ezt „az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége, s az igazság pontos kiszolgáltatása" megengedik — a gyors és pontos igazságszolgáltatás azonban lényegesen megnehezittetnék, ha az orszá.g különbféle nyelveinek bármelyikén szerkesztett közokirat bármelyik más törvénykezési nyelvvel felruházott bíróság előtt a végrehajtás elrendelésének kötelességét vonná maga után; tekintettel arra, hogy az országos nyelvek egyenjogúságának — az állami eszme csorbítása nélkül tökéletesen meg van felelve azzal, ha a nem-magyar ajkú honpolgár a közjegyzővel saját anyanyelvén érintkezhetik és neki kívánságára az eredeti közokirat hiteles fordítása saját anyanyelvén mindenkor kiadandó; tekintettel továbbá arra, miszerint a fél az ezen fordítással járó csekély többköltséget azon esetben sem kerülhetné ki, ha a közokirat eredetije saját anyanyelvén szólana, de oly bíróság előtt lenne produkálandó, mely a közokirat nyelvétől különböző törvénykezési nyelvet használ; tekintettel végre azon körülményre, hogy a külföld egyik törvényhozása sem mutat fel példát arra, miszerint országos közhitelességgel és végrehajtási joggal felruházott közokirat más, mint AZ illető állam hivatalos nyelvén lehetne kiállítva.