Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.

Irományszámok - 1872-642. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

150 642. SZÁM. vagy végre érdemleges itélet joghatályával birónak tekintessék-e s azért a szerint, a mint egyik vagy másik államban az egyik vagy másik nézet verődött túlsúlyra, határoztattak meg azon jogorvoslatok, melyek a fizetési meghagyás és végrehajtási kérvény ellen az eljárás folyama alatt vagy befejezése után alkalmazhatók valának. Miután azonban az ellenmondás elmaradása esetén minden törvény megengedé a fizetési meghagyás előzetes végrehajtását és pedig tekintet nélkül a lehető jogorvoslatok egyik vagy másik nemére: a vita sok irányban tisztán csak elméletinek tekinthető. E törvényjavaslat nem látja szükségét annak, hogy e vitára reflektáljon, sőt még annak se, hogy kimondja — a mi a dolog természetével különben leginkább megegyez — hogy a végrehajtónak kimondott fizetési meghagyás a makacssági itélet fogalmához legközelebb áll s ugyanazért annak joghatályával ruházandó fel. Törvényben mindig elég kimondani annyit, a mennyi szükséges, s a törvényhozás és tudomány hatásköre össze nem tévesztendő. Hogy az ellenmondás vétlen elmulasztása miatt igazolásnak van helye, (13. §.) s hogy az eljárásnak végrehajtással befejezése esetében lényegileg perújítás engedendő: ennyit megállapítani a törvény czéljának elérésére szükséges is, de elég is. 20. §. A hitelező perindítási jogát az anyagi- és alaki-jog keretén belől föltétlennek kell tekinteni az esetre, ha követelését a meghagyási eljárással nem érvényesítheti. E jogot a 15. §. rendelkezése sem korlátolja, csak a megkisérlett meghagyási eljárás joghatályát köti ideiglenesen hozzá, s illetőleg választja el tőle a kiszabott idő leteltével. A meghagyási eljárás költségeinél felmerült külföldön azon kérdés, vájjon olyan keresetben, mely meghagyási eljárással is elintéztethetett volna, de felperes e helyett a rendes eljárást választotta: alperes terhére itélendő-e meg a rendes eljárással együtt járó költségtöbblet? Különösen Württembergben és Bajorországban e kérdés egy időben élénken vitattatott. Erre egyszerű a felelet. Mihelyt a hitelezőnek szabad választás engedtetik a meghagyási és rendes eljárás között: őt szabad választásáért költségvetéssel sújtani nem lehet. 21. §. A meghagyási eljárás — egyszerűségénél, gyorsaságánál és olcsóságánál fogva csak két perirat alapszerüségét követelheti meg. Az egyik a fizetési meghagyás, a másik a végrehajtást elrendelő végzés. Minden más jogcselekmény külön jegyzőkönyv fölvétele nélkül egyszerűen a meghagyási jegyzőkönyvbe iktatandó. Mindén bíróságnál külön meghagyási jegyzőkönyv nyitandó, mely az iktatókönyv alakjára rubrumokkal és rubrikákkal látandó el. Ebben a sorszámot, a keletet, a kérvénynek a 4. §. értelmébeni tartalmát, a kérvény megadását vagy visszautasítását, az ellenmondást, s a végrehajtás elrendelését lehetőleg röviden, legtöbbnyire egy szóval kell följegyezni. A közelebbi s részletesb utasítás, az ügyviteli szabályok, a végrehajtás feladata. 22. §. Az ezen §-ban kért felhatalmazás abban találja indokolását, hogy jelenlegi ideiglenes természetű bélyeg- és illeték-törvényeinknél fogva nem volna czélszerü ezen törvényjavaslatban a bélyegfokozatok iránt határozottan intézkedni. Bélyeg-törvényeink gyakran változnak, mig ezen törvényjavaslat már adandó természetű szabályokat tartalmaz. A jelenleg érvényben álló bélyegtörvények szerint igen könnyen vitássá válhatik, vájjon a fizetési meghagyás iránti kérvény a polgári kereset, vagy pedig az egyszerű folyamodvány bélyegrovata alá tartozik; kérdés lehet, vájjon a fizetési meghagyás, melynek alapján végrehajtás elrendeltetik, a bélyeg és illeték szempontjából ítélettel egyenlőnek tar-