Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-586. Kivonat a főrendiház 1874. évi február hó 7.-én tartott 75-ik ülése jegyzőkönyvéből

586. SZÁM. 49 vagy a továbbításban közreműködők részessége; mindezek oly elemek, melyek a bűnvádi eljárás formái szerinti eljárást és megállapítást tesznek szükségessé. Mindezekből következik, hogy a hamisítás kérdésében az eljárás és az ítélethozatal a büntető bíróság illetőségébe teendő át, mely e körül — a bűnvádi eljárásra nézve fenálló szabályok szerint jár el. Mindazonáltal óvatosságot igényel ezen intézkedés; nehogy midőn egyik szempontot oltalmazni törekszik, a másik ép oly jogos szempontot figyelem nélkül hagyva, azt megsértse. A hitel természete követeli, hogy a váltóper a lehető gyorsan folyjon le, s hogy az a legszükségesebb esetek kivételével meg ne akasztassák. Ha már az, hogy alperes a váltót hamisnak vagy hamisítottnak állítja, elég volna a váltóper megakasztására: ez esetben okvetlenül számos magánérdek és egy közérdek is megsértetnék. Gondoskodni kellett tehát oly módról, mely által az ürügyül használt kifogás mellőzése, de másrészről a büntető bíróság tettleges beavatkozása is ott, hol ez szükséges, lehetővé váljék. A törvényjavaslat mindkét irányban megfelel a szükségnek s a büntető szempont kellő érvényesítése mellett megfelel a magánjogi, különösen a forgalmi érdek által követett óvatosságnak is Az 1-ső §-hoz. A fenn kiemelt eszme kifejezését találja az 1-ső §-ban, mely szerint nem az alperes egyszerű állításain: hanem csak az esetben szakítandó félbe a váltó-eljárás, ha a váltótörvényszék az előtte beperelt váltót „a bizonyítékok alapján hamisnak vagy hamisítottnak tartja." A megítélés joga tehát a váltó-bíróságot illeti, mely a concret viszonyok és tények számbavételével azon helyzetben van, hogy alaposan megítélheti, vajon forog-e fenn elég indok a polgári eljárás felfüggesztésénél a bűnvádi birót hívni fel, az állított hamisítás kérdésében a további eljárásra? Lényegében ugyanaz mondatik ezen szakaszban, a mi a polgári perekre nézve az 1868: LIV. törvényezikk 10. §-ában van meghatározva; a különbség csak az, hogy azon kitétel által „bizonyítékok alapján" figyelmeztetik s illetőleg utasittatik a váltóbiróság, hogy e mindenesetre fontos intézkedést egyszerű állítás alapján ne határozza el. Hogy mily bizonyítékok kívántatnak a polgári eljárás megszakításánál az ügynek a büntető bírósághoz való utasítására: erre nézve határozott rendelkezést nem tartalmaz a törvényjavaslat, ez a bíróság belátására, az állitások, adatok, a tények és körülmények összevetéséből eredményülő bírói meggyőződésre volt bízandó. Taxativ bizonyítási szabályokat e tekintetben nem lehetne felállítani, mert lehetetlen tüzetesen és biztosan felszámítani mindazon körülményeket és bizonyítékokat, a melyekből az egyik fél állítása, a másiknak pedig tagadása esetében legalább is valószínűséggel következtetni lehessen a váltóhamisítást, s mig másrészről a jelenségeket meggyengitő vagy megsemmisítő körülményeknek és ellenbizonyitékoknak felsorolása is szükségessé válnék, hogy a törvény az egyoldalúság által káros eredményeket ne idézzen elő. { A 2-ik §-hoz. Ezen szakaszban az általános bűnvádi illetékességi szabályok azon okból hozatnak fel, nehogy illetékességi kérdések és netaláni összeütközések által, az eljárás lefolyása akadályoztassék. A 3-ik §-hoz. Ezen szakasz az 1-ső §. rendelkezésének alkalmazását kiterjeszti, azon esetre is, ha a váltóbiróság cognitiója tárgyát képező váltónak hamis vagy hamisított volta iránti gyanú nem a váltótörvényszék, hanem más hatóság vagy bíróság előtt folyamatban lévő eljárás alatt merül fel. KÉPVH. IEOMÁNT, 1872 75. XII. 7