Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-574. A képviselőház tanügyi bizottságának jelentése „a középtanodai oktatásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

574. SZÁM. 0 II. FEJEZET. As állami gymnasiumok s reáliskolák közigazgatása. 32. §. A minister törvényjavaslatának 31. §-át, melyben az mondatik, hogy a vallástanitók dijat nem kapnak: a bizottság e szakaszban oda módosította, hogy a vallástanitók, (kiknek működése a bizottság által szövegezett 10. §. szerint nyilvános, s az állami iskola igazgatóságának felügyelete alatt történik) méltányos tisztelet dijat nyernek. A törvényjavaslatban a hittan köteles tantárgy, ha pedig a növendékek köteleztetnek ennek tanulására, akkor módot is kell nekik arra nyújtani. Tehát szükséges valakinek a vallást tanítani. Ámde minő joggal kötelezhetők az egyházak arra, hogy az állami tanintézeteknél saját költségükön tartsanak vallástanitókat, főleg oly helyen, a hol az illető felekezetnek nincs helyben lelkézse, vagy a hol a vallástanítás egy ember minden idejét igénybe veszi? A bizottság tehát nem lát más módot, mint azt, hogy a "míg a hit- és erkölcstan köteles tantárgy, a vallástanitó az állam által dijaztassék. A 35. és 41. §§-ok már felébb a 3. §-nál indokoltattak. IV. FEJEZET. A nem állami nyilvános gymnasiumokról és reáliskolákról. A nem-állami nyilvános tanintézetekre vonatkozó egész IV. fejezetben eszközlött módosításoknál, s illetőleg ez egész fejezet megállapításánál a következő elvekből indult ki a bizottság ; t. i.: 1-ör: hogy a tanítás és tanulás szabadsága akként biztosittassék törvényben, hogy mindenki előtt nyitva álljon a tár nemcsak háznál vagy magánintézetben, hanem nyilvános tanoda fentartásával is előmozdítani a közművelődést, s hogy az ily nyilvános iskolákban az illetők szabadon maguk állapithatván meg az intézet szervezetét, a tantervet, a tanitás módszerét, valamint maguk választhatván a tanerőket: ekként a nyilvános közoktatás ne egyformásittassék, hanem szabadon s több oldalulag fejlődhessék. E tekintetben mind a minister javaslatával, mind a bizottság szövegezésével csak általánosittatnak, azaz mindenkire kiterjesztetnek a tanithatást s iskoláztatást illető azon jogok, melyek az 1790/91. XXVI. törvényczikkben a protestánsoknak biztosíttattak. 2-or : Hogy a tanitás szabadsága mellett mind a közönség, mind az állam lehetőleg biztosítva legyen a felől, hogy a nem állami nyilvános gymnasiumok és reáliskolák is megfelelnek azon kötelezettségeknek is, melyek a dolog természeténél fogva a nyilvánossági joggal együtt járnak, és képesek növendékeinek a képzettség oly mérvét nyújtani, mely elengedhetlenül szükséges a czélra, hogy azok az állam főtanodáiba is beléphessenek. A bizottság is azáltal véli e biztosítékokat megszerezhetni, ha a nemállami nyilvános intézetekre nézve is törvényben határoztatik meg a tanfolyam s az évi szorgalom-idő tartama, a kötelezett tantárgyak (54. §.), a felvételre vonatkozó kellékek és kötelezettségek (56. §.), a tanhelyiségek közegészségi kellékei (58. §.), a tanerőnek száma, képesítése s díjazása (58—59. §.), és az állami tanfelügyelet (55. és 61. §.) De másfelől ép oly szükségesnek látta a bizottság azt, hogy a törvényben csakis azon kellékek határoztassanak meg, melyek az oktatás legszükségesebb mérvét biztosítják, és ne avatkozzék az KÉPVH. IEOMÁNY. 1872/5 XII. 2