Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-574. A képviselőház tanügyi bizottságának jelentése „a középtanodai oktatásról” szóló törvényjavaslat tárgyában
10 574. SZÁM. állam a tanítás mikéntjébe, az oktatásnak, az intézeteknek s azok igazgatásának belső szervezetébe. Ezen szempontból változtatta meg a ministeri javaslat 51., 53. s 55. §§-ainak némely kifejezéseit és határozatait. 3-or: A bizottság, — a ministerrel egyetértőleg, a mennyire csak a most előadott közművelődési érdekek nagymérvű koczkáztatása nélkül lehetőnek hitte, tekintetbe vette s kímélte a positiv viszonyokat, a történelmi multat, az eddig gyakorolt jogokat, s a fenálló intézeteket, s különös tekintettel volt arra, hogy az illetőknek lehetővé tétessék létező tanintézeteiket a törvény kívánalmainak megfelelővé emelni. Ezen okokból óhajtotta saját szövegezése 53. §-ában, és 63. §-a 2. pontjában még pregnansabbul fejezni ki a nemállami nyilvános intézetek autonómiáját, mint a ministeri javaslat 52. §-a; továbbá ez okokból szállította le a (saját szövege 58. §.) tanerők létszámát, s engedett nagyobb szabadságot azok képesítését és alkalmazását illetőleg; végre ugyanez okokból módosította a 61. (ministeri szövegezés 56. §.) §-ban a nem-állami intézetek segélyezését. Általában a bizottság a törvény követeléseiben a legszükségesebb minimumra szorítkozott, egyfelől azért, hogy a létező viszonyokat kímélje, s hogy a törvény hatása folytán fennálló intézetek közül ne kelljen megszűnni még olyanoknak is, melyeknek elenyészte a hazai művelődés érdekéből veszteség volna, s a melyek helyett az állam sem volna képes másokat állítani, de másfelől azért is,, hogy a kormánynak annál inkább lehetővé tegye a törvény szigorú végrehajtását. 4-er: Végre a negyedik főszempont az volt, hogy a bizottság is elfogadta a ministeri javaslatból azon maximát, — s azt még teljesebb kifejezésre hozta, hogy az önkormányzat mérvét, a kormány befolyását, s általában a jogi állást, illetőleg a törvényben különbség tétessék egyfelől a községek és törvényhatóságok által fenntartott tanintézetek, és másfelől a többi nyilvános nem-állami intézetek között. A községek és törvényhatóságok az államkormány hatósága alatt álló polgári közhatóságok, s már ennélfogva is minden közügyeikre nézve más viszonyban állnak a kormánynyal, mint az egyházak és magántársulatok. Továbbá hitfelekezetek s egyéb társulatok tagjai bármikor könnyen kiléphetnek azon testületből, s többé nem járulnak annak intézetei fentartásához, mig a községek és törvényhatóságok lakosainak ez sokkal nehezebb. Egyébiránt e tekintetben is a törvényjavaslat az eddigi gyakorlatot csak annyiban változtatja, a mennyiben e közhatóságoknak iskoláik felett nagyobb önkormányzatot ad, mint azok eddig élveztek. Az előadottakban tulajdonképen indokolva vannak a bizottság által a ministeri javaslat IV. fejezetéből elfogadott határozatok, valamint az azokon tett változtatások, s csupán néhány szakasz intézkedéseinek indokait kell részletesebben kiemelnünk. Az 54. §. második alineája szerint nem a tanczélt (mint a ministeri javaslatban), hanem csak a tanítandó ismeretek mérvét és terjedelmét határozhatja meg a minister; tette e változtatást a bizottság azért, hogy lehető maradjon a többfélekép tanítás. De az egész tanfolyamban tanítandó ismeretek terjedelmét s mérvét kiszabni azért is szükséges, mert ha csupán a tantárgyak neveztetnek meg, lehető (miként a népoktatási törvény irányában, fájdalom, számtalan helyen történik), hogy a kötelezett tantárgyakból értéktelen csekélységet tanítanak, s a törvényt kijátszák. Ezen alinea többi része a kormány részéről netán lehető önkényes és tulkövetelések ellen biztosítja az illetőket. Az 58. §. második alineája megengedi, hogy nem csupán állami bizottságok által, hanem más nyilvános tanár-képezdékben képesített egyének is alkalmazhatók tanárokul a nem-állami tanodákban. A bizottság elfogadásra ajánlja ezen javaslatát azért, mert azt hiszi, hogy egyfelől vele igen meglesznek nyugtatva azon tanintézetek fentartói is, kiknek az 1790. évi XXVI. törvényczikknél
