Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat
132 590. SZÁM. X. FEJEZET. A bányavállalkozók egymás közti viszonyairól. A bányaipar üzlete ott, hol több vállalkozó egymás mellett működik, kölcsönös segélynyújtás kötelezettsége nélkül fenn nem tartható, mert a földszint alatti mélységben történvén a bányaművelet, legtöbb esetekben sem a fölszinnel való összeköttetés, sem a szükséges lég- vagy vizvezetés nem eszközölhető a nélkül, hogy a szomszéd bányáján keresztül ne kellene menni. Ha tehát ily esetben. a törvény a szolgalmi jogot és kötelezettséget meg nem határozná, minden bányavállalkozó szomszédját tönkrejuttathatná. A szolgalmi jog mindig kártalanítás kötelezettségével van összekötve, mely kártalanítást szükség esetében a biró határozza meg, valamint a szolgalmi kötelezettség minősége és nagysága iránt is az egyezkedés nem sikerülte esetében, a bányahatóság határoz. Kőszénbányáknál azonban az áttörésre vonatkozó szolgalmi jog csak a szomszéd bányatulajdonos beleegyezésével érvényesíthető, még pedig azon veszélyek miatt, melyek az összeköttetésben lévő szomszéd-bányát is fenyegetik, ha mellette a bányában tüz támad. Határvillongások esetében a véglegesen döntő ítélet a bíróságot illetij; első sorban azonban mégis a bányahatóság van hivatva közbenjárni, miután az adományozási okmányt ő adta ki és a határok mibenlétéről ő bír legbiztosabb tudomással. XI. FEJEZET. A bányabirtokosoknak hivatalnokaikhoz és munkásaikhoz való viszonyairól. Ezen fejezet főrészeiben a magyar ipartörvény alapján lévén szerkesztve, külön észrevételre nem ad alkalmat. XII. FEJEZET. A társ-pénztárakról. A társpénztárak azon jótékony intézetek, melyek a bányanép körében évszázad óta fenállván, azt a proletariustól megmentették. Ezen intézetek eddig kényszerítő kötelezettséggel lettek felállítva és fentartva, ha kényszer jövőben mellőztetnék, nemcsak a jövendő bányanép fosztatnék meg ezen intézetek előnyeitől, hanem a jelenleg is fenálló ily intézetek jutnának tönkre, mert ezen intézetek csak akkor állhatnak fenn, ha folytonosan uj fizető társak lépnek be. A társpénztárak szüksége és haszna nemcsak a munkásra, hanem a munkaadóra nézve is tagadhatlan. Az elsőre nézve azért, mivel a bányamunkában nemcsak egészsége, hanem élete is több oldalról van veszélyeztetve, mint más munkában, és mivel ezen legterhesebb munkában már korán válik munkaképtelenné. A munkaadóra nézve az előny főkép abban áll, hogy folytonosan kiképzett bányáinak összes viszonyait jól ismerő munkás személyzettel rendelkezhetik. Hozzájárul még az is, hogy nem létezik más biztosító intézet, mely mindazon biztosító ágakat egyetlenegy díjszabályzat mellett egyesítené, mint a közösség elvére fektetett bányatárspénztár, mely betegsegélyt, temetkezési segélyt, nyugdijt, valamint az özvegyek és árvák ellátását magára vállalja.
