Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-498. Belügyminister jelentése az 1873. évi járvány és inség tárgyában
62 489. SZÁM vényhatéságok közgyűlésein azon kérdést, mily mérvben, és mely módozatok szerint vétessék igénybe az állam segélye, — mi által, könnyen nagyobb remények és igények támasztattak volna az állam irányában, mintsem az a baj elkerülésére vagy enyhítésére mulhatlanul szükséges és az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében lehetséges. Az ezen utón beérkezett jelentések röviden összefoglalt tartalma a 3.|- alatt mellékelt kimutatásban látható, melyből a következőket vélem különösen megemlitendőknek: Mindenekelőtt a Királyhágóntuli részekben — kevés kivétellel mondható, hogy ott oly baj í mely inség szempontjából országos segedelmezést tenne szükségessé, nincsen. A kivételhez e tekintetben főleg Dobokamegye tartozik, melynél az Ínséges állapot az onnan érkezett több rendbeli jelentésekből kiderül, ennek enyhítésére a rendelkezésemre álló összegekből már is némi pénzsegélyben részesitettem ezen megyét, s ezt tenni annyival inkább volt szükséges, mivel ezen megye lakosai a beállott nyomor folytán nagy számban jelentkeztek Oláhországba való kivándorlásra. Ezen megyében ez év folyamában kellend munkáról gondoskodni, mi iránt közlekedési ministertársammal a tárgyalások folynak. A kivételhez tartozik még, de sokkal csekélyebb mérvben, Belső-Szolnok, Csikszék és UcU varhelyszék, itt azonban csak tavasz felé kellend a munkáknak megindulni. A Királyhágón inneni részekben a segélyt nélkülözhetik Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Csőngrád, Esztergom, Pozson, Szabolcs, Szepesmegye, Veszprém- és Zólyommegyék, ezenkívül a szepesi XVI város kerülete, a Jászkun és nagykikindai kerületek. Gömör az önsegitség terén nemes példával ment elő, hozzájárulásommal inségi alap előállitása végett megadóztatván önmagát, minden adóforint után 5 krt vetvén ki, s igy állami segélyre nem szorul. Nógrád szintén nélkülözhetendi az állami segélyt, ha sikerülend neki a megye vagyonosabb és készségüket felajánló birtokosainak jótállása mellett az 1874. és 1875-ik évi közmunka-váltság terhére kölcsönt felvenni, — miként ezt legutóbbi közgyűlésében elhatározta. Azon megyék, melyek előreláthatólag segélyre szintén nem szorulnak, különösen ha a megye egyes részeiben mutatkozó bajokon önmaguk igyekeznek segíteni, a következők: Abauj, Árva, Baranya, Borsod, Győr, Komárom, Fehér, Heves és Külső-Szolnok, Hont, Mosón, melynek 10 községében az egerek tettek nagy pusztítást; Pest-Pilis és Solt, Sáros, Szörény, Tolna, Torna, Trencsén, Turócz, Ung és Vas. Ellenben előreláthatólag részint télen át, részint tavasz felé segélyre szorulandnak Arad, Bars, Bereg, Bihar, Marmaros, Somogy, Sopron, melynek a rábaközi 18 községében az egerek nagy pusztítást tettek, Szatmár-, Temes-, Torontál-, Zala- és Zarándmegyék egyes részei. A legsujtottabb vidékeknek látszanak Közép-Szolnok egy harmadrészben, Kővárvidék csaknem két harmadrészben, Krassó, melynek 4 járása egészen, 2 járása pedig részben szorul segélyre; Nyitramegyének néhány járása, Ugocsa, melynek fele szorul segélyre és végre Zemplén két járása. A beérkezett jelentésekre azonban szükséges némi általános észrevételeket tenni. Egyik az, hogy az idei hiányos termés által előidézett megélhetési nehézségek nem terjednek ki, mint az 1863. és 1866. években az országnak folytonosságban levő s nagy területen elnyaló egész vidékeire, hanem, hogy a baj az ország különböző részein elszórtan mutatkozik; mi annyiban könnyíti némileg a helyzetet, hogy mig az előbbi ínségek az ország egy részét sújtották folytatólag több éven át, most azonban oly vidékek is vannak sújtva, melyek a múlt évekből nincsenek annyira kimerítve, és igy részben könnyebben segíthetnek önmagukon. A másik az, hogy a baj nem annyira a silány termésnek, mint inkább a pénzhiánynak kifolyása, mi leginkább kitűnik azon körülményből, hogy csaknem általánosan a legnagyobb aggodalmat okozza azon körülmény, hogy a rendes munkaadók a munkáltatást beszüntetvén, a munkás-kezekre
