Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-498. Belügyminister jelentése az 1873. évi járvány és inség tárgyában
489. SZÁM. 63 nézve a kenyérkereset forrásai bedugultak, miből kifolyólag legtermészetesebbnek látszik, hogy a rendes kereset-forrás hiánya ugyanazon utón, vagyis más munkák elrendelése által pótoltassák. Biztosan állitható, hogy ha az országban a pénz- és hitelviszonyok javulnának, daczára a rósz termésnek, Ínségtől alig kellene tartani. A harmadik, hogy a bajok kevés kivétellel leginkább csak a tavasz kezdetén fognak előálkni, s hogy rögtöni intézkedésekre csak néhány megyét illetőleg van szükség. A mi már most a segélyezés módjait és eszközeit illeti, mindenekelőtt megjegyzem, hogy tavaszi vetőmag nem sok helyről kéretik, de több oldalról még is jeleztetik, hogy annak beszerzésének szüksége be fog állani. Tekintve azonban a tavaszi termések f. évi termési átlagát, mely a középszerű termésnél jobbnak mondható, tavaszi vetőmag fejében adandó segély szüksége alig, vagy csak kivételesen fog beállani, — ez iránt azonban csak az őszivetés befejeztéről beérkező jelentések alapján lehetend adatokat nyerni. Az ingyenes élelmezést oly rendszabálynak tartom, mely demoralizáló hatásánál fogva csak a végső esetben alkalmazandó, s mely iránt csak akkor fognék a tisztelt ház elé javaslattal lépni, ha teljesen meggyőződöm, hogy az merőben el nem kerülhető, s azon esetre is, ha ennek szüksége be állana, ezt nem ajánlhatnám másként, minthogy azon községeknek, melyek nem képesek munkaképtelen szegényeiket maguk erejéből ellátni, s melyek baján a törvényhatóság sem képes saját erejéből kellőleg segíteni, kölcsön, vagy ott, a hol elkerülhetlen, másnemű segély nyujtassék, ezt azonban jelenleg már kimondani, mielőtt annak szüksége valósággal beállott, nem tartanám czélszerünek, mert ez esetben sok vidék és község az önsegélyezéssel felhagyna, és kizárólag az állam segélyére támaszkodnék. A kormány az inség enyhítésére és ezáltal sújtott vidékek segélyezésére legalkalmasabbnak tartja oly intézkedést tenni, hogy az inség által sújtott népnek munka adassék, és pedig, ha azt az állam pénzereje engedi — lehető legnagyobb mértékben, különösen azért, mert az általános pénz- és hitelhiány folytán a sok vidéken rendesen folytatott munkálatok jelenleg szünetelvén, ezáltal alkalom uyujtatik arra, hogy a munkakép jsek munkájuk után szerzett keresetükből megélhessenek, míg a rendes kereseti források ismét megnyílnak. Fentebb elősorolvák azon megyék és vidékek, melyek kisebb-nagyobb mértékben segélyezésre szorulnak, ezen vidékek általam a közmunka- és közlekedésiminister társammal közöltetvén, ezek figyelembevételével állapíttatott meg általa azon tervezet, melyet a várható inség enyhítése czéljából létesítendő munkálatok iránt ezen jelentésemmel egyidejűleg a tisztelt képviselőháznak benyújtani szándékozik. A naponként beérkező jelentések alapján teljes reménységem van hinni, hogy azon esetre, ha a közlekedési minister előterjesztésében foglalt munkálatok az ország különböző vidékein megindíthatok lesznek, a segélyezés minden más neme vagy egészen elkerülhető leend, vagy annak szüksége esekély mértékben fog beállani. Ezen nem várt esetben mily összeg lesz esetleg szükséges, azt most megközelítőleg sem lehet megállapítani, mert ez nagyrészt a bekövetkező téli időjárástól és nyújtható munka mennyiségétől függ, ha a munkálatok oly mérvben indíttathatnak meg, hogy azoknál sok embernek az ország különböző vidékem hosszú időn át lehet foglalkozást adni, előreláthatólag csekély mértékben fog a segélyezés minden más nemének szüksége beállani; s ha ez közbejött akadályoknál fogva még is megtörténnék, ez iránt a tisztelt képviselőházhoz a beérkezendő jelentések alapján, annak idejében külön előterjesztést teendek. Kelt Budapesten, 1873. nov. 15-én. Gr. Szapáry Gyula s. k.
