Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
222 516. SZÁM. magának, ott a jog magában foglalja a gyakorlás kötelezettségét is, — bizva az államhatalom felügyeleti jogában, vesz részt az egyes állampolgár, mint részvényes, egy uj vasutvállalatban. Eme felügyeleti jog elhanyagolása szándékosan megkárosítja a részvényeseket s a kártérítési kötelezettséget vonja maga után. Tagadása ezen elvnek, nézetünk szerint, a részvényeseknek egyenes rászedését foglalja magában. De miután a kormányközegek az államot képviselik, magától értetik, hogy a részvényesek kártérítési igényeikkel nem az államhatalom folyton változó közegei ellen kötelesek fordulni, hanem közvetlen az állam ellen léphetnek fel, melynek aztán szabadságában áll illető kormányközegeit visszkereseti utón felelősségre vonni s kártérítésre kötelezni. A mi végre az igazgató-tanácsot illeti, már kifejezést adtunk ama nézetünknek, hogy az mindekkorig sem a részvényesek közege, sem a részvénytársaság meghatalmazottja nem volt, s nem az jelenleg sem, hanem csakis az angol-osztrák bank teljhatalmazottjának tekintethetik, hogy tehát közte s a részvényesek, illetőleg a részvénytársaság közt semminemű jogviszony fenn nem áll, ha csak a részvénytársasággal szemben megbizás nélküli ügyvivőnek nem vétetik, ki vétke vagy hanyagsága által okozott minden kárért törvény szerint felelős. Mi nem tekintjük az igazgató-tanácsot a részvénytársaság orgánumának, mivel alakuló közgyűlés a mai napig sem tartatott, s mivel az alapszabályok a részvényesek által mindeddig helyben nem hagyattak. Ha azonban az igazgató-tanács a részvénytársaság közegének tekintetnék, ez esetben kártérítési kötelezettsége elvileg kétségen felül állna, miután a részvénytársaság romlását világosan tartalmazó párisi szerződést és bordereau-regulateur-t elfogadá; sőt első üléseiben és később még továbbment, s az engedély-okmány, valamint az alapszabályok főhatározmányait megsértő, —• mivel továbbá a társulati főmérnököt Warring testvérek felhívása következtében elbocsátá (mire kötelezve nem volt), — mivel társulati főmérnök nem létében önmaga milliókra menő fizetéseket utalványozott, — és mivel nem hitt egybe azonnal közgyűlést, midőn Warring munkabeállitással kezdte fenyegetni s a munkát aztán valóban be is állitá. Ismételjük, hogy az igazgató-tanács kártérítési kötelezettsége elvileg ez esetben kétségen felül állana. A valóság azonban oda látszik mutatni, mintha a részvényesek ez irányban kártérítési jogukról már lemondottak volna; mert az 1872. június 3-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve szerint mi azon utasítást nyerttik, miszerint az igazgató-tanácsnak a közgyűlés elé terjesztett jelentéseit tüzetesen átvizsgálván, ha azokat helyesnek találjuk, az igazgató-tanácsnak a felmentvényt adjuk ki, ellenkező esetben pedig a legközelebbi közgyűlés elé alkalmas javaslatokat terjeszszünk. Ugy látszik e szerint, hogy a közgyűlés az igazgatótanácsnak már eleve azon esetben a felmentvényt kiszolgáltatni kívánta, ha jelentései helyesek. Az általunk részletezettek szerint eme jelentések lényegükben tényleg helyesek. Ezekben az igazgató-tanács páter peccavit mond, s kinyilathoztatja, hogy a keleti vasút szomorú helyzetének főokozója a párisi szerződés és bordereau-regulateur. Nem akartuk s nem is akarhattuk a felmentvény kiállításának felelősségét magunkra vállalni, a t. közgyűlésnek állván hatalmában ezt tetszése szerint tenni. Ha fennebbi, az angol-osztrák bankra vonatkozó megjegzéseinket a t. közgyűlés nem osztaná is, ha továbbá az igazgató-tanács a részvénytársaság közegeiül tekintetnék, és ennélfogva az engedélynek az angol-osztrák bank (mint Warring testvérek engedményese) által, valamint a párisi szerződés és bordereau-regulateur-nek a keleti vasúttársaságra való átruházása törvényes- és helyesnek Ítéltetnék
