Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.
Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról
206 516. SZÁM. Warring és nem az angol-osztrák bank által) ,Magyar keleti vasút" czég alatt részvénytársaság alakittatik. A 3-ik §. rendeli, hogy az engedélyes e czélból a fentemiitett engedélyokmány által szerzett minden jogát az alakítandó társulatra átruházza, mely utóbbira azonban egyúttal az engedélyest terhelő minden kötelezettség is átszáll. E czikk szerint tehát az alakítandó részvénytársaságnak az engedély-okmányban körülirt jogokat teljes épségükben s nem egy, nyomasztó s egyenesen elnyomó szerződések által terhelt s körülnyirbált engedélyt kell vala nyernie, és pedig az engedélyes Warringtől, nem pedig egy harmadik személytől. Az 5-ik §. meghatározza, hogy a részvénytársaság azonnal életbe — azaz végrehajtó működésbe — lép, mihelyt saját (tehát önmaga által) szerkesztett, vagy legalább is általa jóváhagyott, alapszabályainak helybenhagyása után a részvénytőke 30°/ 0 befizetés által biztosítva, s a társaság czége és alapszabályai a pesti m. kir. e. b. váltótörvényszéknél bejegyezve lesznek. A 7-ik §. az alaptőkét névszerint 75,033.500 o. é. ezüst-frtban állapítja meg, mely névszerint 30,013.400 o. é. e z ü s t - forintnyi részvénytőke és 45,020.100 o. é. ezüst-forintnyi elsőbbségi kölcsön-tőkéből áll. A 8-ik és 9-ik §§. is ezüst értéket határoznak. A 19-ik §. az állambiztositást tárgyazza s kinyilatkoztatja, hogy az állam mértföldenként évi 47.350 o. é. ezüst-forintnyi tiszta jövedelmet biztosit, de csak 8OV4 mfd. maximai kiterjedésre, és hogy az állami biztosítás a tiszta jövedelmet illetőleg a 2-ik §-ban említett minden egyes vonalszakaszra külön-külön azon napon kezdődik, a melyen egy-egy szakasz a kormány engedelmével a közforgalomnak átadatik, az állami biztosítás, a törlesztési hányadot illetőleg pedig azon napon kezdődik, a melyen a forgalom az összes engedélyezett pályavonalokon megnyittatik. Ebből látható, hogy azon időpont, melyben az építési vállalkozó a szakaszokat a társaságnak átadja, a kamatbiztositás tekintetéből teljesen közömbös. (Kérjük e czikkel a párisi szerződés 13-ik szakaszának általunk már értelmezett tartalmát összehasonlítani.) A 20-ik §. meghatározza, hogy (csak) azon esetre, ha a társulati vállalat a 2-ik §. értelmében kiterjesztetnék, a befektetési tőke uj részvények és elsőbbségi kötvények kibocsátása által megnagyobbítható; ez azonban csak a közgyűlés elhatározása és a m. kormány jóváhagyása alapján történhetik. (Ezen eseten kívül tehát uj részvények vagy elsőbbségi kötvények kibocsátása még a közgyűlés határozata s a m. kormány jóváhagyása mellett sem engedhető meg.) A 23. §. rendeli, hogy az üzleti tőkére teljesítendő befizetések (tehát a kibocsátási árfolyam is) az igazgatótanács által egyetértőleg az angol-osztrák bankkal, mint a vállalat alaptőkéjének beszerzőjével határozandók meg. Eltekintve azon, a legnagyobb mértékben feltűnő határozattal, hogy alapszabályilag határoztatik meg, mely bank legyen a pénzbeszerző intézet — mely határozat valóban nem való alapszabályokba — tehát eltekintve még ezen igen is feltűnő határozattól, minden kétségen felül áll, misznrint az angol-osztrák bank csakis ily minőségben, mint pénzbeszerző intézet léphetett közbe a keleti vasútnál, de legkevésbé sem, mint az engedélyes engedményese; továbbá az is világos, hogy nem az eredeti engedélyes s a párisi szerződés szerint építési vállalkozó, egyetértve az angol-osztrák bankkal, hanem az igazgatótanács, egyetértésben az angol-osztrák bankkal, határozhatta meg a befizetéseket. — Hogy tehát az angol-osztrák banknak semmi joga sem volt az 1869. január 23-án kihirdetett aláírási felhívásában (mikor ugyanis alapszabályok még épen nem léteztek) a kibocsátási árfolyamot (egyetértésben Waringgel) megszabni, az első 200 franknyi részletnek befizetési határidejét megállapítani, s az igazgatónácsnak csupán csak a hátramaradó 120 frank befizetését •meghagyni.
