Képviselőházi irományok, 1872. IX. kötet • 478-534. sz.

Irományszámok - 1872-516. Pótjelentés a keleti vasut ügyének állásáról

516. SZÁM. 185 banknak, továbbá Warring testvéreknek, mint eredeti engedélyesek s későbbi építési fővállalkozóknak, s végre a m. kormánynak a társulati vállalat ügyében tapasztalt szereplését s kártérítési kötelezettségének körét tárgyazza. A dolog természete- s a fennforgó körülményeknél fogva megjegyzéseinkben csak az első részre érezzük és érezhetjük magunkat hivatva ez alkalommal részletesen kiterjeszkedni ; ezt azonban annál inkább tennünk kell, minthogy ezen eljárásunkra vonatkozó részt illetőleg a bizottság határozati javaslatot elő nem terjeszt. A bizottsági jelentés idevágó pontjaiban az igazgató-tanácsot elvileg kártérítésre kötelezettnek csak azon esetre nyilvánítja, ha a részvénytársaság megalakultnak tekintetnék. Ez esetben ugyanis az ízgatótanács, mint a társaság közege, a részvényeseknek kártérítéssel tartoznék, mert: 1. A társaság romlását világosan tartalmazó, úgynevezett párisi szerződést és bordereau regulateur-t elfogadta, sőt első üléseiben és később még továbbment, és az engedélyokmány, valamint az alapszabályok egyes lényeges határozmányait megsértette; 2. A társulati főmérnököt Warring testvérek felhívása következtében elbocsátá; 3. mert továbbá társulati főmérnök nem létezése alatt önmaga milliókra menő fizetéseket utalványozott; 4. mert végre nem hitt össze azonnal közgyűlést, midőn a fővállalkozók munkabeállitással fenyegetőztek, s a munkát később tettleg be is szüntették. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy a felsorolt vádak mindegyikére külön nyilatkozhassunk : ad 1. A mi a párisi szerződés és függelékének elfogadását illeti, e tekintetben indokainkat a múlt évi közgyűlés elé terjesztett jelentésünkben már kiemeltük; nevezetesen, hogy ezen szerződések változatlan elfogadása a társulat megalakithatásának feltételeként volt elénk állítva, s hogy bizalommal kellett s lehetett viseltetnünk mind az angol-ostzrák bank jóhitelüsége s avatott ügyismerete, mind pedig az engedélyes és későbbi fővállalkozók Wai-ring testvéreknek a m. kormány által kiemelt s a törvényhozás által is tényleg elismert jó hírneve s megbízhatósága iránt. Eltekintve azonban ezektől, az eredetileg beszerzett alaptőke kitűnt elégteleusége s a társulatot ennek folytán ért károk forrásukat nem annyira a párisi szerződések elfogadásában s azoknak a jelentésben elméletileg kimerítően részletezett hiányaiban, hanem legnagyobb részt egész más az. érintett szerződésekkel semmi összeköttetésben nem lévő körülményekben s viszonyokban találják. Hisz a jelentés szavaival élve, párisi szerződések csak a keleti vasútnál fordulnak elő, s mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy majdnem mindegyik ujabb időben engedélyezett osztrák-magyar vasút saját viszonyaihoz aránylag ugyanazon bajban szenved, s csak annyiban szerencsésebb társulatunknál, a mennyiben oly építési vállalkozóra talált, ki szerződési kötelezettségeit milliókra menő vesztesége daczára is,, becsületből vagy kényszerből egyelőre, amennyiben arra elég vagyonnal bírt — teljesité s kárpótoltatását egyezség vagy per utján később kisérti meg. Ezen szomorú jelenség, mely előtt a társulati vasút ügyének megbirálásánál szemet hunyni nem lehet, meggyőződésünk szerint egyedüli következménye annak, hogy a m. kormány s illetőleg törvényhozás minden előkészület s részletes tanulmányozás nélkül rövid idő alatt vagy 300 mértföld vasutat engedélyezett, hogy ennek folytán az, úgyszólván, légből kapott költségvetések alapján kiszámított garantia-összegek tényleg helytelenül állapíttattak meg, hogy a tömegesen megindult vasutépités a hirtelen beállt nagy szükséglet folytán az anyag- és munka-árakat rendkívül felszökteté, hogy az építések felügyelete körüli teendők elvégzésére a m. kormány kellő nagyságú személyzettel nem birván, intézkedéseinek megkésése miatt a munkák előrehaladását hátráltatta, az építési határidők betartását lehetetlenné tette s ez által az építést magát jelentékenyen megdrágította; egyúttal okot s ürügyet KÉPVH. IROMÁNY. 1872/75. ix. 24