Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.

Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról

74 475. SZÁM. kolozsvári 20.07 mfld hosz. s a gyula-fehérvár-tövis-gerend-maros-vásárhelyi 14.00 „ „ szakasz, tehát összesen 34.07 mértföld volt tényleg forgalomban, s élvezte az állami kamatbiztositást, melynek czimén a társulatnak évenkint 1,592.772 frtig terjedő összegre volt igénye. Minthogy azonban a társulat elsőbbségi kölcsöne 45,020.100 frtot ennek évi kamatja pedig 2,251.005 frtot tesz, ezen elsőbbségi kölcsön kamatai a forgalomnak átadott vonalok után esedékes kamatbiztositási hányad által fedezve nem voltak. Már pedig nagy fontossággal birt az, hogy az elsőbbség kölcsön kamatai a forgalomban állott szakaszok után esedékes kamatbiztositási összegben fedezést leljenek, a mi a kérdéses szakasznak megnyitása által eléretett, minthogy ez által az esedékes kamatbiztositási összeg kellő magasságra emelkedett. Az igazgatótanács ezen engedély-okmány folytán a rendkívüli közgyűlést május hó 23-ára hivta ÖSSZJ, de már május elején jelen ette, hogy a kormány által szükségleteinek fedezésére uiárczius és április hóban adott összegekkel az építést addig sem birja folytatni, mig a közgyűlés a további eszközök iránt intézkedhetik; szorgalmazta ennélfogva, hogy az állam a társulatot további előlegekben részesítse. A ministeriumnak be kellé ismerni, hogy az államnak és a társulatnak érdeke egyiránt követeli, hogy az épités fennakadást ne szenvedjen. E tekintetben nemcsak a fenn — már több izben kifejtett tekintetek birtak sulylyal. Azon körülmény komoly megfontolást kivánt, hogy mintegy húszezer munkás, kiknek legnagyobb része az ínséges vidékről tódult e munkához, annak megszűntével kereset nélkül marad, sőt már kiérdemelt két heti keresményét sem kaphatja vala meg. De az állam érdeke különben is parancsolón követelte, hogy ily körülmények közt a vállalat az összeroskadástól s a pálya építésének folytatása a bizonytalan időre elnapolástól megóvassék. A törvény, mely a pálya kiépittetését elrendelte, azon kötelességet rovta a kormányra, hogy e kiépítés megtörténtéről gondoskodjék. Ha már a társulat oly körülmények közé jutott, hogy a kormány előlegezésén kívül más segélyre egyátalán nem gondolhatott, s hogy ennek megtagadása esetén a csődöt haladék nélkül ki kellett volna jelentenie, a kormány előtt csak két lehetőség állott. Megvonni támogatását, engedni összedőlni az egész vállalatot, s ez által engedélyvesztessé tenni a társulatot s szüneteltetni az építést mindaddig, mig a közgyűlés, melylyel a már teljesített munkák iránt leszámolni s egyezkedni egyedül lehetséges, összejő, és mig valamely más módon a továbbépítés eszközölhetővé válik. Ez volt az egyik ut. — Ez esetben azonban a félben maradó építkezésekben roppant károk történtek volna, melyeknél még terhesebb lett volna azon kár, melylyel az elkerülhetlen időveszteség, s a munkának újból megindítása járt volna. A másik ut az volt, hogy a kormány az állam érdekeinek teljes megóvása mellett lehetővé teszi, hogy az épités folytattassék, mig a közgyűlés a segély iránt intézkedgetik. — A kormány ez utat követte. De választott egyszersmind olyan módozatot, mely biztosságot nyújtott az iránt, hogy a kormány által adott előleg valóban és teljesen a munkák folytatására fordittatik, a nélkül, hogy a társulatról legkevésbbé is levétetett volna a reá nehezendő felelősség. A kormány támogatása ugyanis oly módon nyújtatott, hogy ugy a vonalon vég-