Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
475. SZÁM. alatt teljesíttessenek. A továbbmenetelt sem érdeke meg nem kívánja, sem jogköre meg nem engedi. A ministerium ezen szempontból vette tehát birálat alá a keleti vasút igazgatótanácsa részéről hozzá felterjesztett okmányokat, ennélfogva a szerződésekre s az igazgatótanács határozataira, mint a vasut-társulat magán-ügyeire, megjegyzések nem tétettek; más szóval, a kormány a társulatnak ezen magán-ügyeibe nem avatkozott. A részvényeseknek kétségkívül jogukban állott volna ezen egyezményeket, mihelyt azokat érdekeikre sérelmeseknek ösmerték fel, egy általuk követelt s meg nem tagadhatott rendkívüli közgyűlésen birálat alá venni, esetleg az épités iránt másként intézkedni; sőt még szükség esetén orvoslást a kormánynál is keresni; de nem hagyható említés nélkül e helyütt, hogy daczára azon számos hírlapi felszólalásnak, melyekre a keleti vasút ügyei okot szolgáltattak, a részvényesek részéről nem csak semmiféle lépés nem tétetett, de még az első rendkívüli közgyűlés is, melyet az igazgatótanács önelhatározásából, s a felmerült bajok orvoslása czéljából hivott össze, kellő számú részvényes meg nem jelenése miatt az első határnapon megtartható nem volt. Az 1869-ik évi márczius 8-án tartott igazgatótanácsi ülésben a fenntebbiek szerint megalakult keleti vasut-társulat működését azonnal tényleg megkezdette ; nevezetesen a nagyvárad-kolozsvári szakasz építését a fővállalkozó Warring Károly által most már a társulat terhére folytattatta, a többi szakaszoknak pedig ugyanazon vállalkozó által terveit készitteté el, és az 1869. évi ápril havától ugyanazon év végéig terjedő időszak alatt ezen vonaloknak általános terveit — szakaszonként a ministeriumnak megbirálás és jóváhagyás végett bemutatta. Az átalános tervek megbirálása alkalmával kitűnt, hogy az 1868: XLV. törvényczikken és az ennek alapján kiadott engedély-okmányon két irányban módosítani indokolva van. Az engedélyesek által az engedélyezés alkalmával bemutatott tervek alapján megállapittatott engedély-okmány határozatai szerint ugyanis a maros-vásárhelyi szárnyvonalnak a fővonalból Gerendnél kellett volna kiágaznia. A társulat kérelmére kivált, miután ez által a fővonal rövidebb is lett, ezen határozat a ministerium javaslatára az 1869: XXIX. törvényczikkel oda módosíttatott, hogy ezen szárnyvonal a fővonalból Székely-Kocsárdnál ágazzék el. Ugyancsak a társulat kérelmére, s a rendkívüli építési nehézségek tekintetbevételével hozatott meg az 1870: XLVII. törvényczikk, mely szerint az engedély-okmány azon határozata, hogy a fővonal Pata és Boós irányában vezetendő, oda módosíttatott, miszerint e vonal Kolozsvárról Puszta-Szent-Miklóson át Kolozsnak, s innen a Virágos-völgyön keresztül Gyérésre vezettessék, s ezen változtatás fejében Gyérésről Tordára egy szárnyvonal építtessék, mely azonban az állam kamatbiztositék összegének meghatározásánál a mértföld hosszába beszámítható nem lészen. Ugyancsak az átalános tervek megbirálásánál tűnt ki, hogy az engedély-okmányban a kiss-kapus-nagy-szebeni vonal emelkedési viszonyát illetőleg Írásbeli hiba csúszott be, mely iránt a törvényhozásnak szintén jelentést kellett tenni, s e hiba kijavithatására beleegyezését kikérni. Ezek voltak azon nehézségek, melyek már az átalános tervek megbirálásánál felmerültek, s a melyeknek hosszadalmas, mert a törvényhozás közreműködését igénylő le9*
