Képviselőházi irományok, 1872. VIII. kötet • 463-477. sz.
Irományszámok - 1872-475. A közmunka és közlekedési- és pénzügyi ministerek együttes jelentése a keleti vasut ügyének állásáról
68. 475. SZÁM. küzdése után készittethettek el a részletes tervek, melyek a vonalnak és építményeinek az érdekeltek hozzájárulásával történő megállapítására alkalmasak. A szakaszonként bemutatott részletes tervek azonban oly hiányosan és felületesen szerkesztettek, hogy helybenhagyásuk ismételt tárgyalások, s levelezéseket tett szükségessé, s csak miután ezek nagy bajjal befejeztettek, lehetett az illető szakaszok közigazgatási bejárását elrendelni. De épen ezen felületesség, melylyel a tervek készültek, okozta, hogy a közigazgatási bejárásoknál ismét ujabb és ujabb nehézségek merültek fel, melyeknek elintézése természetesen ismételt tárgyalásokat, s a vállalatra nehezedő időmulasztásokat okozott. A vállalkozó egyébiránt sok esetben nem is várta be a részletes tervek jóváhagyását. Megkezdte a munkálatokat, mielőtt e tervek be is mutattak volna, és sokszor már jelentékenyen haladt munkájával, mire azok a ministerium helybenhagyását megnyerték. Mindezeken felül a már megvizsgált tervek alapján való épitésnek folyama alatt is ujabb nehézségek merültek fel; miután a fővállalkozó az illető földtulajdonosok beleegyezése nélkül, sőt gyakran a nélkül, hogy azokkal csak szóba is állott volna, a vasútépítésére szükséges területeket a tulajdonjog világos sérelmével elfoglalta, ugy, hogy a ministerium kénytelen volt az illetők s a törvéiryhatóságok panaszai folytán az építést több helyen betiltani, s a vállalatot a fennálló törvények s szabályok szigorú megtartására utasítani. Ennek ellenében azonban a társulat, mely a fenntebbi intézkedések által kényszeríttetett, mindazon területeket, melyeket egyezség utján megszereznie nem sikerült, az időközben meghozott 1868: LV. törvény czikkben szabályozott eljárás szerint kisajátítani, magát azon törvény határozatai alól teljesen felmentetni kérte. A társulat ezen kérelmét a minis- 11'/. terium 1870. évi július 1-én 8832. sz. alatt kelt rendeletével elutasította ugyan, mindazáltal megengedtetett, hogy a munkát a kisajátítási tervnek végleges megállapítása előtt is megindíthassa, ha a kérdéses területek kisajátítására vonatkozó tervet s összeírást a ministeriumnak tényleg már beterjesztette. A társulat kérelme alapján, az igazságügyi ministeriummal egyetértőleg megállapított ezen rendelet kiadásánál figyelembe vétetett, hogy a magyar keleti vasútról szóló törvényczikk a kisajátítási törvénynél előbb jött létre, s hogy az engedélyezési (1868: XLV.) törvény 4. §-a a kisajátításról a később hozott kisajátítási törvénytől eltérőleg intézkedett. A keleti vasuttársulat pénzügyi bonyodalmai 1870-ben kezdődtek, azokra a ministerium az igazgató-tanács 18.70. évi november 15-én tartott ülésének jegyzőkönyve által lett először figyelmeztetve. Ezen jegyzőkönyvből tudomást szerzett arról, hogy az igazgatótanács a fővállalkozó által október havára bemutatott, s %*f % millió forintról szóló kereseti kimutatás érvényesítését azon oknál fogva tagadta meg, mert a volt társulati főmérnök elbocsáttatván, — utódja iránt a fővállalkozó még nem tett javaslatot. Ez alkalommal az igazgatótanács a kereseti kimutatás alapján követelt 2V2 milliónyi összegből csakis 1,000.000 frtot tett folyóvá, a többinek utalványozását pedig azon időre helyezte kilátásba, midőn az igazgatótanács a vonalokra kiküldött szakértők jelentéseiből meggyőződik arról, hogy a bemutatott kereseti kimutatás százaléktételei a tényleges munkáknak s szállítmányoknak legalább megközelítőleg megfelelnek. Erre ugy a ministeriumhoz, mint az igazgatótanácshoz jelentések érkeztek a vonalról, hogy a fővállalkozó a munkásokat elbocsátja s a munkálatokat megszünteti. Áz igazgatótanács a fővállalkozóhoz ez érdemben intézett kérdésére utóbbitól azon
