Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-461. Törvényjavaslat, a főtanodai oktatásról

461. SZÁM. 363 gal s a magántanári intézménynyel, — de ha ettől eltekintünk is, indokolja azokat azon körülmény, hogy a nemes verseny élénkítésével a tanárok folyvást haladó tudományos munkásságra ösztönöztetnek, minek jelentősége főkép a tanszabadság teljesebb valósításával fog nagyobb nyomatékuvá válni, ha majdan a tanárok száma egy s ugyanazon tantárgy előadására vonatkozólag is szaporittatván, a versenyzésre nem csak a rendszeres és magántanár, hanem egy s ugyanazon tantárgyra alkalmazott több rendszeres tanár közt is fog pálya nyittatni. Nem szükség felemlítenem, hogy épen ezen indok teszi lehetetlenné némelyek azon kívánalmait, hogy a befolyó tandijak a tanárok közt különbség nélkül egyformán osztassanak fel, — mert ez által a tandijak fizetésével összekötött magasabb czélt megsemmisítjük s a tandíj fizetésének jelentősége nem marad más, minthogy a tanári illetmény egy részét a hallgatók által fizettetjük. Igaz ugyan, hogy akkor a tanárok hallgatóik és előadása óráik száma szerint részesittetnek tandíjban, némely, bár jeles tanár, ki tantárgyának, természeténél fogva kevesebb hallgatókra számithat, kevesebb tandíjban fog részesülni, mint más tantárgyak tanárai, ámde azon kivül, hogy az e részbeni aránytalanság, mely eddigelé leginkább a kötelezett és nem kötelezett tantárgyak miatt létezett, ezen különbségnek a tanulási szabadság követelményeihez képest megszüntetése által szinte nagy részben meg fog szűnni, az államnak alkalma van ilyen tanárokat, ha ezt tudományos buvárlataik indokolják, tudományos munkásságuk elismerésében és megjutalmazásában más utón és 'módon is részesíteni, nem pedig néhány ilyen tanár miatt, hogy a tandijakra nézve is, a többiekkel egy vonalba állíttassanak, a tandijak legfontosabb czélját: a verseny élesztését és élénkítését meghiúsítani. Nem járulhatok továbbá ahhoz sem, hogy az állam fizesse a hallgatók helyett a tandijt, mert azonkívül, hogy ez által azon visszásságok, melyek a tandíjnak, a hallgatók általi fizetése folytán állítólag származnak, legkevésbbé sem szüntettetnék meg, sőt inkább ujabbakra szolgáltatnék alkalom, nem fogadhatom el azon indokot sem, hogy a tandíjnak a hallgatók általi fizetése, — mint azt némelyek állítják •— művelődésünk előmozdítását hátráltatná, mert a szegényt nem a tandijak — nem nagy összege — hanem, ha csakugyan történik, az ellátási költségek nagysága tartóztathatta vissza fiának főtanintézetbe való küldésétől, a min nem a tandijak megszüntetése által segitünk, melyben szegény, gazdag, jó és rósz tanuló egyaránt részesülne, hanem ösztöndijak és oly segélydijak adományozása által, melyek szegény, de jó tanulóknak lehetővé teszik ellátási költségeik fedezését, a vagyonos pedig fizessen, mert, ha fizet az állam által nyújtott egyéb előnyökért, miért ne fizessen azért, a mi által gyermekének a legmaradandóbb és leginkább kamatozó tőkét biztosítja, miért viselje e terhet helyette más, ki a jótéteményben nem részesül, s miért részesüljön e kedvezményben rósz és hanyag tanuló, ki által bizony nem fogjuk [művelődésünket előmozdítani, s helyesebben czelekszünk, ha idején más oly pályára, tereljük, melyen hasznosabb polgárává válhatik a hazának, mint a hajlamának vagy tehetségének meg nem felelő tudományos pályán, a mihez hozzá kell adnom azt, hogy a szegény és jó tanulók a tandijak fizetése alól a nélkül is felmentetnek. A rendszeres tanárok alapfizetésének minden ötödik év utáni növekedését azért hoztam javaslatba, mert míg más pályán az illetőknek anyagi ellátása előmozdítás és felebbmenetel által javul, a tanár anyagi helyzetének javítása csakis fizetésének a szolgálati évek száma szerinti nö vekedésével eszközöltethetik, mire öt-öt évet vettem fel, mert már a középtanodai tanároknál is ennyi van fizetési növekedés alapjául, ha ugyan törvényileg még nem, de . költségvetésileg elfogadva, továbbá nemcsak a rendes, hanem a rendkivüli, sőt helyettes tanári minőségben folytonosan töltött szolgálati évek számítását is kívánnám a törvényben kimondatni, mert e tanárok mindegyikének kevés különbséggel majdnem egy s ugyanazon kötelessége levén, méltányos, hogy ebbeli szolgálataik is egyenlő beszámítás alá jöjjenek, s az alkalmazás, minősége, ha folytonos szolgálat után maguknak & rendszeres alkalmazást kiérdemelték, különbséget ne tegyen. 46*