Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.

Irományszámok - 1872-385. Törvényjavaslat, a királyi közjegyzőségről

176 385. SZÁM. hatósága garantiát nyer abban, ha nem vétetnek fel bele oly egyének, a kik csak a jogászi teendők külszerüségeinek ismeretéről nyertek képességi bizonyítványt. A gyakorlati időre vonatkozólag a javaslat két évi közjegyzői gyakorlatot szükségesnek, de elégségesnek is tart, a birói és ügyvédi functióktól sok tekintetben különböző és szigorú formákhoz kötött közjegyzői teendők alapos megismerésére. Miután a 2. §. meghatározta a közjegyzői álláshoz megkívántató kellékeket: szükséges volt viszont azon foglalkozásokat is felemlíteni, a melyek azzal összeférhetlenek. Ezekről szólnak a 3. és 4. §§-ok. E szakaszok azon czélt akarják elérni, hogy egyrészről a közjegyző bárminemű mellékfoglalkozás áltai hivatala teendőitől el ne vonathassák, — másrészről pedig se a közjegyző ség tekintélye a felek érdekéve! összeütközésbe jöhető vállalatok által csorbát ne szenvedhessen. Hasonló megszorításokkal találkozunk a külföldi törvényekben is. A bajor törvény (4. §.) szerint a közjegyző sem ügyvéd nem lehet, sem nyilvános (kivéve fizetéstelen községi) hivatalt nem viselhet. Ugyan így intézkednek a hannoverai és osztrák törvények. A franczia közjegyzői törvény ellenben névszerint elsorolja azon hivatalokat, melyek a közjegyzőséggel összeférhetlenek. A jelenjavaslat e helyett czélszerübbnek találta kimondani, hogy a közjegyző nem viselhet nyilvános (állami, egyházi, hatósági, községi) hivatalt vagy szolgálatot; mintán azon hivatalok kimerítő elsorolása nehézséggel járna. Az 1871-iki osztrák törvény még ennél is egyszerűbben jár el, és annak megítélését, hogy mi nem fér össze a közjegyző állásával, adandó esetekben a közjegyzői kamarára bizta. Meg kell végül jegyeznem, hogy a javaslat 4. §-a sem akarja az összeférhetlen foglalkozásokat kimeritőleg elsorolni, hanem csakis tájékozásul jelöli ki a főbbeket, miután már előrebocsátotta az átalános szabályt, mely a fegyelmi hatóságnak biztos zsinórmértékül szolgál. IV. A közjegyzők száma és székhelyei. 5. §• A javaslat ép ugy, mint a külföldi törvények, a közjegyzők számának és székhelyeinek megállapítását az igazságügyministerre bizza. Kijelöli azonban a főbb irányelveket, a melyek a minister által követendők. Ilyenek, hogy minden járásbíróság kerületében legalább egy közjegyző legyen, hogy továbbá a közjegyzők és közönség érdekei, valamint az illető közjegyzői kamara véleménye figyelembe vétessenek. A közönség érdeke ugyanis azt kívánja, hogy elegendő számmal neveztessenek ki közjegyzők; az utóbbiaké ellenben, hogy ne többen, mint a hányan megélhetnek. V. A közjegyzői állomás betöltése. (6-8. §§.) A közjegyzői állások betöltésére leghelyesebb mód a nyilvános pályázat, mely tért nyit a legképesebb egyének versenyének. Javaslatunk e tekintetben nem tesz semmi kivételt (mint pl. az osztrák törvény), mert minden eltérés a nyilvános pályázattól csak a részrehajló kedvezés vádjára szolgáltat alkalmat. A folyamodványok az illető közjegyzői kamarához nyújtandók be, a mely azokat véleménye kíséretében egyenesen az igazságügyministerhez küldi. — Az osztrák törvény szerint a folya-