Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-291. Molnár Aladár törvényjavaslat, a nyilvános óvodák és a népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek és tanitóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában
92 291. SZÁM. Röviden azért, mert fizetésük felemelésénél sokkal olcsóbb, egyéb tekintetben is könnyebben s gyorsabban eszközölhető, és mindemellett több gyakorlati hasznot igér. Mintegy 1000 községi iskolatanitó, és 17.000 felekezeti tanitó van az országban. —• Az egyházak iskoláik legtöbbjében képesek sem volnának tanítóik fizetését oly jelentékenyen javítani, hogy abból a tanitók, hivataluknak élve, tarthassák fenn magukat s családjukat, és egyszersmind a jövendő elé is némi biztossággal tekinthetnének. — Az állam pedig nem járulhat a felekezeti iskolák s tanítói állomások fentartásához, egyrészt az egyháznak autonómiája, másrészt pénzügyi nehézségek miatt. De ha az állam gyámolithatná is a felekezeti iskolákat, s ha mindegyik tanitó fizetését csak évi 100 írttal javítaná az ország pénztárából, (mivel bizony még nem segítene a bajon gyökeresen) ez 18.000 felekezeti és községi tanítónál évi 1,800.000 frt kiadással terhelné a kincstárt; — nyugdíj-tervezetem pedig pár év múlva is alig 300.000 frtba fog az államnak kerülni. És meg vagyok győződve, hogy az által, hogy e pár 100.000 frt állami hozzájárulással az összes tanitók és családjuk subsistentiáját, nyomorodásuk, s illetőleg haláluk esetére is biztosítjuk, nagyobb jót teszünk velük, mint tennénk, ha fizetésüket 100 írttal felemelnénk. — Azt hiszem, hogy minden jóra való ember a maga és családja jövendőjének ezen biztosítás mellett szivesebben szolgáland 300 írtért, mint a mostani bizonytalanságban 400 írtért. Ide járul azon körülmény is, hogy jelenleg több száz oly tanitó van rendes állomáson, ki nyomorodás. vagy vénségi végelgyengülés miatt tökéletesen használhatlan ugyan a tanításra, de nyugdíj hiányában irgalomból állomásán hagyatik, s azon iskola növendékei oly tanulatlanul növekednek, mintha iskolába sem járnának. 2. Miért szükséges e nyugdíjintézetnek országosnak lenni? Elismerem, hogy az iskola fentartása, s igy a tanitó ellátása is első sorban közvetlenül a község (illetőleg egyházközség) kötelessége, s ennélfogva elvontan elméletileg, a község feladata volna a tanitó nyugdíjazásáról, özvegyének s árváinak gyámolitásáról is gondoskodni. —• Ámde a népiskolai törvényünk értelmében is, a hol és a mennyiben a község nem képes saját erejéből az iskolai szükségletet fedezni, ott és annyiban az államnak kell gyámolitásával hozzájárulni. Az pedig világosan kimutatható, miként azt, hogy valamennyi tanitó nyugdíjazása s gyámolitása biztosítva legyen, részint pénzügyi okokból, részint egyéb nehézségek miatt a községek egyátalán nem eszközölhetik, hanem ezeknek legfölebb hozzájárulásával egyedül az állam teheti: 1-ször azért, mert erre sem a felekezetek, sem a polgári községek egészen saját erejükből nem képesek; 2-szor azért, mert különben az iskolák sokfélesége miatt mind a szolgálati évek beszámítása, mind az iskolafentartók megfizettetése vagy megoldhatlanul bonyodalmas, vagy igazságtalan lenne. P. o. egy tanitó 30 évi működése alatt 10 különféle (majd felekezeti, majd községi iskolában, s vagy 8 községben szolgált), és ez utolsó állomásán alig 4 évi szolgálat után elnyomorodott. Most mind a 30 évi szolgálatért ez az utolsó község fizesse a nyugdijat, a hol csak 4 évig volt? — Ez nagy igazságtalanság volna. — Avagy 4 vármegyében fekvő 8 községre repartialják a nyugdijat? mennyi ideig s mily bureaucraticus munkával lehetne ezt megállapítani!? hát még évenkint behajtani?! Hogy lehetne ekkép kivetni s beszedni az özvegy- meg az árva-gyámpénzeket ? ki szedné össze a különféle hatóság alatt álló iskolák- s községektől ?! 3-szor, mivel a tanitó bárminő iskolában is az egész nemzet művelődési érdekeit szolgálja, méltányos tehát, hogy ha a haza ily fontos ügyének szolgálatában nyomorodik vagy vénül el, maga az ország is gondoskodjék róla, —• s pedig maguknak a tanítóknak és az iskolafentartóknak nem aránylag rájuk eső, hanem tőlük telhető hozzájárulásával.
