Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-291. Molnár Aladár törvényjavaslat, a nyilvános óvodák és a népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek és tanitóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában
291. SZÁM. Melléklet a 291. számú irományhoz. Indokolás a néptanítók nyugdíjazását tárgyazó törvényjavaslathoz. Nem szándékozom ez alkalommal a mellékelt törvényjavaslat egyes szakaszait részletesen indokolni. Csupán a tervezet czélját, s azon legfőbb elveit s indokait kívánom lehető röviden előadni, melyekből az egész javaslat megítélendő, s melyekből egyszersmind tárgyalásának sürgőssége is kitűnik. A törvényjavaslat czélja az, hogy a hazában működő valamennyi nyilvános óvoda óvóinak (és óvónőinek), valamennyi nyilvános (akár felekezeti, akár községi) népiskola tanítóinak s tanítónőinek munkatehetetlenné, nyomorodásuk s öregségi elgyengülésük esetére az önfentartásra legszükségesebb nyugdíj, özvegyeiknek és árváiknak pedig rendes évi gyámpénz biztosittassék. Az e czélra szükséges kiadások részben maguknak a tanítóknak, részben az iskola-fentar toknak befizetéseiből, részben az állampénztárból fedeztetnének (törvényjavaslat 35—46. §§-ai). Elismert igazság, hogy az iskolát legfőkép a képzett jó tanitó teszi jóvá. Alkalmas tanítókat pedig csak tisztességes anyagi ellátásra reményeihetünk. — Ámde ki tudom mutatni, hogy a néptanitók legnagyobb részének díjazása, az életviszonyokhoz képest ma sokkal roszabb, mint volt 60 év előtt Ferencz király alatt és rendeleteinek következtében. Az 1868-ki népiskolai törvény a tanitók anyagi sorsán majdnem semmit sem javított. A községi tanitók fizetésének minimumát 1868-ki törvény 300 írtban állapította meg, de a felekezeti tanítókéról nem intézkedik. Van pedig mintegy 900 községi s 18 ezer felekezeti tanitó, és ez utóbbiak fizetésének átlaga az utolsó Cl 869. évi) kimutatások szerint a Királyhágón innen 208 frt 87 kr., Erdélyben 120 frt 47 kr. — (A vasúti pályaőrök fizetése 300 — 400 frt, még nyugdíjbiztosítás; — a községi jegyzők fizetési minimuma 400 frt.) — Csoda-e, ha a miveltebb tanitók tömegesen akarnak jegyzői állomásokra menni, s kik máshová nem menekülhetnek, százanként folyamodnak vasúti pályaőri állomásokra- — Ferencz király a községeket kötelezte tanitóik nyugdíjazására; az 1868-ki törvény pedig nyugdíj iránt semmit nem intézkedik, hanem a községi tanitók fizetéséből levonat 2%-kot, (1. 145. §.) s a ministert felhatalmazza, hogy ebből a saját pénzükből adjon az elnyomorodott tanítóknak segélyt. E néhány szóval előadottakból is kitűnik, hogy a tanitók anyagi helyzetének javítása iránt törvénynyel intézkedni már halaszthatlanná vált. A törvényjavaslat alapelveinek indokolásául a következő kérdésekre kell felelnem : 1-ször, hogy miért óhajtom én a tanitók anyagi helyzetét nem fizetéseik felemelésével, hanem nyugdij- és gyámpénz biztosításával felemelni ? 2-szor, hogy miért országos nyugdij-intézetet kívánok? és végre 3-szor, számot kell adnom arról, hogy az országos nyugdij jótéteményében a felekezeti tanítóknak is részesítése miért szükséges, s ez nem ellenkezik-e a törvényhozás által 1868. év óta a népoktatás ügyében megkezdett iránynyal? nem praejudical-e a jövőre való fejlődésnek? 4-szer, miért átlagos összegben állapítom meg a nyugdijakat, miért nem a fizetés bizonyos százalékában ? 5-szőr, mennyibe kerül a tervezet valósítása? 1-ször. A tanitók helyzetének javítását miért nyugdijuk biztosításával kell kezdenünk? 12*
