Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

142. SZÁM. 89 leg kiigazítás költsége a kiszámítási munkák költségével együtt, -mint fentebb kimutattatott 1,334.906 forintot tesz. XI. szám. A Xl-ik szám alatti mellékletben összeállittatám Nyugat-Európa több államának egyenes adórendszerét részletes kivonatban. Valamely adórendszer átalakitásánál ugyan a legfőbb figyelem mindenkor és mindenütt az illető ország politikai, közművelődési, gazdasági viszonyaira fordítandó. De mind e mellett az előrehaladottabb államok példája sem téveszthető szem elől. — És pedig nem csak azért, mivel hosszú tapasztalatoknak eredményét rejti az magában, hanem azért is, mivel az ujabbkori közlekedési s forgalmi viszonyok közelebb hozták a népeket egymáshoz az egyiknek viszonya átszövödik a másikéba s bizonyos gazdasági solidaritást s összefüggést idéz elő közöttük. Könnyebb tájékozás és az eszmék lehető tisztázása végett elég legyen a közlött adórendszereknek s az azok hátteréül szolgáló gazdasági viszonyoknak némely sajátságait kiemelnem. Franciaországban nem a kivetési százalék, hanem a földadó főösszege állapíttatott meg az országgyűlés által, mely azután általa felosztatott az egyes megyékre (departament), a megyei tanács (conseil departemental) által az egyes kerületekre (arrondissements) s a kerületi tanács (conseil d'arrondissement) az egyes községekre. Az egyénenkinti kivetést azután a községeken belül a kirovók (repartiteurs) eszközlik. A földadó két részre oszlik, u. m. állami vagy törzsadóra, és pótlékokra (contimes additionels); az első állandó, az utóbbi évről évre változó a szerint, a mint egyik vagy másik megye vagy község évi szükséglete nagyobb pótadó kivetését teszi szükségessé. Poroszországban 1865. január 1-től kezdve az országgyűlés által a földadó főösszegek, a kinyomozott tiszta jövedelem arányában az egyes tartományokra. (Provinzen), illetőleg rendi egyesületekre, ezeken belül az egyes kerületekre (Kreise), s ezeken belül a községekre s önálló birtokterületekre osztatott fel, mely főösszegek csak annyiban fognak változás alá kerülni, a mennyiben adótárgyszaporulat vagy fogyatkozás esete állana be. Hasonlag felosztási rendszeren alapult nálunk is 1848. előtt a hadi adónak kivetése. E módozat elfogadható oly államokban, hol egyöntetű, kikerekített administrativ kerületek, rendezett s megállapodott közigazgatási viszonyok vannak, de még ily államokban is nyomós okok harczolnak ellene. A klima, közlekedési eszközök s a forgalmi irány tetemes módosulásokat szoknak az egyes országrészek gazdasági helyzetében előidézni, a mi azután az egyes megyék, járások túltermeltetésére vagy kedvezményére vezet. Ezt látjuk Francziaországban. Azonkívül ily rendszer mellett lassan-lassan csaknem minden községben más és más adószázalék lesz, ugy, hogy a nagy különféleség a polgárok adóterhének megitélését csak nem lehetetlenné teszi, s szembeötlő aránytalanságokra vezet sokszor szomszédos községek lakosainak adóterhe között is. n tehát e módot nem fogadám, mert sem administrativ, sem pénzügyi, sem alkotmányos viszonyainkkal nem látám azt indokoltnak. E tekintetben viszonyaink közt sokkal helyesebb mód lesz elfogadnunk, illetőleg megtartanunk az Austriában, Belgiumban, Bajorországban, Szászországban dívó ama rendszert, mely földadó fejeben minden birtokrészletre külön állapítja meg a neki megfelelő jövedelem bizonyos százalékát. Ez eljáráshoz való ragaszkodás már azáltal is igazoltatik, hogy népünk a legközelebbi két évtized alatt gyakorlatilag is megismerkedett vele. KÉPVH. IEOMÁNT. 1872-75 ív. 12