Képviselőházi irományok, 1872. IV. kötet • 226-284. sz.

Irományszámok - 1872-241. Törvényjavaslat, a földadó szabályozásáról

241. SZÁM. 83 Egyébiránt, mint a fentebbiekből és a dolog természetéből is kitűnik, a tiszta jövedelmi fokozatok változtatása ezúttal csak kis mértékben leend szükséges, s a mi a változtatás eszközlésével megbízott országos földadóbizottságot illeti, annak mind szervezete, mind tagjainak száma olyan, hogy teljes megnyugvással reménylem, hogy az általa eszközlendő változtatások helyesek s az érdeklett vidékekre ugy, mint mindnyájunkra, megnyugtatók leendnek. V. szám. Hogy a becslést az V. számú mellékletben előtüntetett időtartam alatt befejezni lehetséges, s a negyedik évben már az adó egyénenkinti kivethetésére szolgáló részletes munkálatok elkészítéséhez lehet fogni, mutatja a tapasztalat. Hivatkozom e tekintetben Poroszország példájára, hol hasonló alapokon eszközlött katasteri becsléssel körülbelől 3 év alatt lettek készen, s hivatkozom a fenálló ideiglenes katasteri miveleteknek hasonló időtartam alatti kivitelére. Ez utóbbi munkálatok Magyarországban 1850. év aug. és september hónapjaiban kezdettek meg, s a földadó 1853. évi május l-jétől kezdve már azok alapján vettethetett ki. Ha ily eredményt ellehetett érni akkor, mikor nálunk a dolog egészen uj volt, mikor a becslő közegeknek mindenféle akadályokkal kellé megküzdeniök; hogy ne lehetne most hasonló eredményt várni, mikor a dolog már a köznép előtt sem uj, községenkint telekkönyvek, sőt a legtöbb helyütt térképek is vannak. A becslés kivitelére előirányzott időtartam elegendő hosszú arra, hogy a munkálatok alaposan elvégeztethessenek, s elegendő rövid e tekintetben, hogy a munkálatok jó eredménye hosszas huzavonással meg ne hiusittassék. A munka gyors befejezése, az alaposság mellett, a sikernek egyik feltétele. Mert ha ily munka sokáig huzatik ki, a gazdasági és értékesítési viszonyok a munka hosszabb tartama alatt oly lényegesen változhatnak, hogy a munka kezdetén felvett és helyeseknek mutatkozott adatok annak végén elavultakká lesznek. Nagyobb mérvű változások alhatnak be a végrehajtó személyzetben is, a minek a munka egyöntetű és helyes kivitelére zavaró befolyással kell lennie. Megérintem még azt a körülményt is, hogy az adóalapul veendő jövedelem megállapításánál,, miért nem javasiám a haszonbérek és vételárak tekintetbe vagy épen alapul vételét ? A vételárak és haszonbérek tekintetbe vételének módját kellő szabatossággal körülírni átalában nagy nehézséggel jár. Kivihető ugyan oly országokban, melyekben a föld értéke nagyobb mérvben consolidálva s a bérrendszer meghonosulva van; de, nézetem szerint, még ott is, ha ugyan közvetlen becslésekhez is kell fordulni, az a visszásság áll elő, hogy az adóalap több különféle tényező alapján, ugy mint részben a becslők ítéletén alapuló jövedelem, részben e kínálat és kereslet szabályai szerint alakuló adásvevési vagy bérleti árak nyomán állapittatik meg. E szerint egyik esetben a becslők ítélete, a másik esetben a kínálat és keresletre befolyó, részben egyetemes, részben azonban nagyon is esetleges tényezők szolgáltatják az adóalap mértékét. S az is nehezen kerülhető ki, hogy e két különféle mód alkalmazásánál a becslő közegek önkénye tág tért ne nyerjen. íme ez az ok, a miért én sem a vételárakat, sem a haszonbéreket nem javasiám a becsléseknél, még csak correctivumul sem fölvétetni. Még kevésbbé tartom alkalmasoknak a vételárakból is haszonbérekből meríthető adatokat arra,, hogy az adóalap egészen azok nyomán állapíttatnék meg. Különösen a mi viszonyaink között, nálunk, hol a bérrendszer még csak kezdetleges állapotban van, az adás-vevések legnagyobb része épen a legközelebbi két évtized alatt, melynek adatait kel11*