Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-144. Az állandó pénzügyi bizottság általános jelentése az 1873-ik évi államköltségvetés tárgyában
284 144. SZÁM. jövedék, az illetékek, az államjószágok és erdők jövedelme nevezetesen emelkedett, a mint fentebb részletesen kimutatva lett; de ennek daczára az állami jövedelmek nem emelkedtek annyira, hogy az államháztartásban az egyensúlynak fentartását biztosították volna. A mig rendes kiadásaink minden ága évről-évre emelkedett egyfelől, és másrészt beruházásokra, melyeknek közvetlen gyümölcsözése előreláthatólag azonnal be nem következik, és vasúti építkezésekre és előlegekre, melyeknek közel időben kamatozására és visszatérülésére számítani nem lehetett, oly nagy összegek fordíttattak kölcsöntőkékből, és igy biztossággal várhattuk azt, hogy a legközelebbi évek terhei mindinkább szaporodni fognak: kevés történt arra, hogy a közjövedelmek a természetes évenkinti emelkedésen felül fokozatosabb mérvben folyjanak be az állampénztárba. Az államjószágok és erdők jövedelmének emelésére gond és nagy összegek fordíttattak kétségtelenül, és azon örvendetes haladás, és azon szép eredményeket, melyek e téren mutatkoznak, ki kell emelni; de egyes kisebb jelentőségű változásokon kivül az adótörvények és szabályok gyökeres módosításának munkája még eddig csak előmunkálatok-, előtanulmányok és javaslatokkal van kezdeményezve. Az adóreform a mellett, hogy az adóterhek igazságosabb, egyenlőbb föl oszl atását, az égető hiányok orvoslását, a fenálló félszegségek megszüntetését és az aránytalanságok kevesbitését fogja egyik fő föladatának tekinteni, de másrészt az államjövedelmek fokozását is fogja eredményezni mindenesetre. Ezekből folyik, hogy államháztartásunk jelen pénzügyi bajainak okai két forrásra vezethetők vissza, kiadásainkat évről-évre azon mértékben, sőt az előirányzatokban azonfelül engedtük emelkedni, a mily arányban a jövedelmek emelkednek, a másik, hogy a beruházások terén rohamos haladással igyekeztünk pótolni némely irányban a hiányokat; nem szenved kétséget, hogy az 1868- és 1869-ik évek kedvező eredményeinek nagyrészük van abban, hogy a kiadások oly nagy összegekkel szaporodtak. És a mellett, hogy négy éven át ez irányban haladtunk az adóreformok munkájának tettleges megindításához nem jutottunk el. A bajok ezen forrásainak orvoslása fogja a baj megszüntetésére is a biztosítékot nyújtani. Az államélet fejlődését békóba verni nem lehet; az államszervezetnek ép ugy, mint más organismusnak természetes fejlődését visszatartani nem lehet, nem is szabad. Az államkiadások egyik-másik irányban növekedni fognak, kétségtelenül ezután is, kell, hogy bizonyos mértékig növekedjenek, ha a haladástól az államéletet magát elzárni nem akarjuk. Közművelődési és közgazdászati érdekeink fejlesztése több kiadást igényel kétségtelenül; de ép azért, mert ezen irányban a költségek elő fognak állani, sőt lehetővé kell tenni, hogy azokra az ország az államháztartás egyensúlyának megzavarása nélkül minél többet áldozhasson, és miután a már elvállalt terhek és a kiadások más ágazatai nagy igényeket fognak ezután is támasztani: ott, a hol lehet, főleg az administrationalis kiadásoknál szűkebbre kell szorítani az évi szükségletet, nagyobb takarékossággal, nagyobb szigorúsággal kezelni az előirányzat megállapítását, és a beruházások terén most már az első égető szükség igényei kielégítve lévén, óvatosabban szabad már csak előrehaladni, egyelőre csak a legszükségesebb és közvetlenül gyümölcsöző befektetésekre kell szorítkozni; a beruházások terén sem lehet boszulatlanul átlépni bizonyos határokat. Ezen határokat az ország anyagi ereje szabja meg.